India ‒ Az Indus folyó mentén – Kr.e. 3000 évvel – élt dravida őslakosok (harappai kultúra) valószínűleg főleg gabonaféléket (rizst, árpát, búzát) és lencsét fogyasztottak, időnként marha-, sertés-, bárány-, kecske- valamint csirkehúst.   A táplálkozás húsmentessé válása csak jóval később, – a dzsainizmus és buddhizmus vallási tanainak hatására – Kr.e. 300 körül kezdett elterjedni. Érdemes megemlíteni, hogy a nádcukor – melyet a rómaiak édes indiai sóként emlegettek –, a bors, a szerecsendió, a fahéj, a szegfűszeg mind olyan ízesítők, melyek Indiából kerültek Európába.

Kína déli részén a rizst már az ókorban is termesztették. Északon, ahol a szárazabb és hidegebb időjárás nem kedvezett a rizstermesztésnek, a cirok, a köles, majd a búza volt a fő táplálék. Ha tehették, az emberek zöldségfélékkel (pl. uborkával, szójababbal) gazdagították a rizst. A gyümölcsök közül a narancs, a citrom, az őszi- és a sárgabarack voltak honosak Kínában, a fűszerek közül pedig a gyömbér és az ánizs. Egy adag szezámmag még a legínségesebb időkben is járt a várandós asszonyoknak és a gyermekes anyáknak. Különleges alkalmakkor húst is fogyasztottak (disznót, csirkét, bárányt és marhát). A tea vadon termett, így rövidesen szinte minden kínai teaivóvá vált. Mivel sokszor nehéz volt a főzéshez tüzelőt találniuk, az emberek megtanulták az ételeiket olyan kis darabokra felaprítani, hogy gyorsan, kis tűz felett is átfőjenek. Érdekesség, hogy a ma oly népszerű fagylalt már az ősi Kínában is kedvelt csemege volt.

A Kelet kincsei (fűszerek, bor, gabona) a hajózás közvetítésével eljutottak az európai kultúra bölcsőjének számító Görögországba,  majd az ezt bekebelező Római Birodalomba, s ezeknek a civilizációknak gasztronómiáját gazdagították tovább.

Görögország ‒ Homérosz eposzaiból tudjuk, hogy az ókorban élt görögök nagy jelentőséget tulajdonítottak az étkezésnek. A szakácsmesterséget művészetként tartották számon, és tisztelték szakavatott művelőit, akiknek munkájába olykor vallási jellegű feladatok is beletartoztak. A kezdetben egyszerű görög étkezési kultúrát azonban fokozatosan megváltoztatták a Keletről beáramló új szokások, a gazdagok körében elterjedtté váltak a bőséges, pazar ételsorokból álló lakomák. A kölcsönös vendégbarátság, vendégjog ismert volt számukra: fontosnak tartották, hogy ha idegen került közéjük,  élelmet és fedelet biztosítsanak számára.

A görögök sokféle salátát, zöldségfélét ettek. Különösen szerették a zöld- és szárazbabot, a lencsét, a káposztát, a spárgát, az endíviát, a sárgarépát, a vöröshagymát és a fokhagymát, de termesztettek tököt, uborkát és többféle gombát is. A sertéshús nem volt mindennapi eledelük, csak ritkán, ünnepi alkalmakkor fogyasztották, mivel isteneiknek szánt áldozati állatnak tekintették. Többnyire inkább halak (legkedveltebb volt az angolna) és egyéb tengeri állatok (rákok, kagylók, stb.), valamint juh-, kecske- és baromfihús került az asztalukra.

Fűszerválasztékuk bőséges volt, a kömény, az ánizs, a kapor, a majoránna mellett a koriander, az ecet, a méz, a bors, a szezám, és a hazánkban kevésbé ismert ruta (melynek leforrázott magjából lestyánnal és mentával kiváló pác készíthető húsokhoz, keserű levele pedig a tojás- és halételeket teszi pikánssá) is megtalálható volt a görög konyhákban. Édesítésre – a messze földön híres attikai mézen kívül – az édes gyümölcsöket alkalmazták.

A nádcukrot csak nagyon ritkán használták a szakácsok, mivel az (akárcsak a citrom) drága gyógyszernek számított akkoriban. A görögök jellegzetes gyümölcsüket, a fügét sokféle módon használták fel: frissen, aszalva, borba áztatva, sütve, tésztákba és kenyérbe gyúrva. Ismerték az almát, a birsalmát, mely utóbbit hamuban sülve ették. Legszívesebben fogyasztott zsiradékuk az olívaolaj volt, salátáikat pedig a mai görög konyhához hasonlóan olívabogyóval is ízesítették. Több mint hetvenféle kenyerük volt, és a pékáruk közül nagy népszerűségnek örvendett a kovász nélküli pogácsa.

A görögök reggelire többnyire csak kenyeret és bort, ebédre gyümölcsöt és sajtot, édes tésztafélét, valamint bort fogyasztottak. A vacsora volt a legtöbb fogásból álló, legbőségesebb étkezésük. Az egészséget megtartó helyes étrendre, a diétára már Hippokratész is felhívta a figyelmet írásaiban.

Kapcsolódó anyagok:

$$2436$$

$$2604$$