Tagadás, hárítás

A megrázkódtatás után, különösen, ha az váratlanul ért, szervezetünkben beindulnak az automatikus önvédelmi funkciók. Nem tudjuk elhinni, felfogni, hogy tényleg megtörtént, kedvesünk tényleg kimondta a vége szót.

Hiába látjuk az üresen maradt szekrényeket, a fürdőszoba polcán egyedül árválkodó fogkefénket, azt mondogatjuk magunknak, ez csak egy kis szünet, próba, nem gondolta komolyan, úgyis visszajön stb. Percenként ellenőrizzük, hogy nem merült-e le a telefonunk, van-e térerő, elég hangos-e a csengőhang, nehogy elmulasszuk a hívását. Nem megyünk sehova, nehogy ne találjon otthon, amikor hazajön. Barátainktól pedig azt várjuk, hogy megerősítsenek bennünket ebben a hitünkben. Szerencsénk van, ha akad olyan barátnőnk, aki segít lezárni ezt a szakaszt, és nem hagyja, hogy túlságosan sokáig maradjunk ebben az állapotban. Ha kell, írjuk fel egy lapra és ismételgessük magunkban: vége, csak így léphetünk a gyógyulás útjára.

Regresszió, agresszió, depresszió

Ez a legfájdalmasabb szakasz, jó, ha tudjuk, a legvadabb érzelmi hullámvasútra foglaltunk helyet, és nem szállhatunk le, végig kell járnunk a düh magaslatait és a kétségbeesés mély kútjait egyaránt. Teljesen természetes hogy haragszunk a másikra, úgy érezzük, meg tudnánk ölni.

Gyilkos vágyainkat a közös fotók feldarabolásában, az ott maradt holmik elégetésében, szétrombolásában éljük ki. Adjunk teret a dühünknek, ne fojtsuk magunkba, de ne is terjesszük ki a környezetünkre! Néhány tányér összetörése vagy egy kick-boksz edzés segít levezetni a feszültséget. Ha visszafogottabbak vagyunk, akkor is szabaduljunk meg egy időre az emlékektől. Csomagoljuk el, rejtsük a padlás vagy a pince mélyére, így némiképp enyhíthetjük a menetrend szerint hullámokban ránk törő önsajnálat-önvád-önutálat hármasának kegyetlenkedéseit is.

Ebben a szakaszban úgy érezzük, mindenért mi vagyunk a hibásak, csakis magunknak köszönhetjük, hogy otthagytak. Különösen akkor avatjuk magunkat bűnbakká, ha ez nem először történik velünk. Ilyenkor újra éljük a korábbi – akár a gyermekkorban elszenvedett – csalódásokat is. Önbizalmunk és önértékelésünk a béka feneke alá süllyed, senki és semmi nem érdekel. Van, aki nassolással, alkohollal vigasztalódik, vagy épp ellenkezőleg nem eszik, nem alszik, megadja magát a szenvedésnek. Sokan pedig a szakítás után belevetik magukat a bulizásba, egyéjszakás kalandokba. A pszichológusok arra figyelmeztetnek, hogy ez a legritkább esetben fakad a felszabadulás érzéséből, inkább egyfajta dühödt reakció vagy a valós érzelmek elfojtásának jele, ami mindig megbosszulja magát. Nem megoldja, csak elfedi a problémát, és ezzel kitolja az újrakezdés lehetőségét is.

A gyászt nem lehet megspórolni. Gondoljuk végig a kapcsolatunkat, beszéljük át barátnőnkkel, mi volt a jó és a rossz benne. A volt szerelmünk idealizálása helyett igyekezzünk azokat a tulajdonságait felmutatni, amelyek mindig is idegesítettek bennünket. De ne forraljunk ellene bosszút, törődjünk inkább magunkkal, keressük azt, miért velünk történt ez, miért most, miért így. Mit tanulhatunk belőle, mi lehet ennek a jó oldala. Sokat segít, ha leírjuk az érzéseinket, gondolatainkat. Az írás – az idő mellett – a legjobb orvosság. Ha pedig mindent kiadtunk magunkból, égessük el, tépjük szét vagy ássuk el a levelet, ezzel a rítussal képletesen és ténylegesen is lezárjuk életünknek ezt a szakaszát.

Elfogadás, újrakezdés

Túl vagyunk a nehezén, de még nem értünk a végére. Elfogadtuk, hogy a kapcsolat lezárult, de érzelmileg még sebezhetők lehetünk. Egészen addig, amíg volt szerelmünket nem érezzük csupán kedves ismerősnek nem léptünk túl rajta. A „legyünk barátok”-hoz, idő kell, csak ha már eljutottunk a megváltó közömbösséghez, utána jöhet az ex-szel való barátkozás. Ha ugyan van értelme. Persze, ahol közös gyerek is van, ott muszáj törekedni erre az állapotra, de adjunk magunknak elég időt.

Az újrakezdés gyakran a fodrásznál, a boltokban kezdődik. Engedjünk az ösztöneinknek vagy barátnőnk unszolásának, újítsuk meg a külsőnket, törődjünk magunkkal. A külső változás a belsőnkre is jó hatással van. Eljön a nap, amikor a tükörből egy magabiztos nő néz vissza ránk, aki megerősödve, bizalommal tekint a jövőbe.

Kapcsolódó anyagok:

$$2447$$