Az életünk jelentős részét alusszuk át, és közben természetesen álmodunk: hol jót, hol rosszat, hol emlékezünk rá, hol nem. Sok kérdés felmerül az emberben az éjszakai álomképekről, így néhány érdekességet összegyűjtve egy álomfejtő pszichológust kérdeztünk meg, vajon melyiknek van valóságalapja…
Igaz vagy hamis? Szerintetek? Őszintén bevalljuk, több esetben mi sem tudtuk a választ, vagy kételkedve szemléltük a kérdést. Hogy tiszta képet kapjunk, Zágon Judit pszichológus álomfejtőt kérdeztük meg, mi a véleménye az alábbiakról, melyeket már számos helyen olvastunk.
Egy emberélet csaknem egyharmadát töltjük alvással, ebből majdnem hat évet álmodunk át.
Hűha, nehéz lenne hirtelen kiszámolni, de annyit segíthetek a tisztázásban, hogy a születéstől folyamatosan csökken az álommal töltött alvásidő mértéke. Eleinte az alvás kétharmada az álom, felnőttként pedig körülbelül fél óra éjszakánként. A többi már csak matek kérdése.
Az álmunkban látott emberek mindegyikével találkoztunk már életünk során legalább egyszer.
Nem igaz. Az is lehet, hogy csak majd fogunk vele találkozni és az is lehet, hogy összegyúrt figura. Nagyon gyakran arctalan, nem konkrét személy, csak egy saját gondolat vagy érzés megtestesítője.
Az ébredést követően az ember még 10 percig emlékszik az álmára, utána 90 százalékban elvész az.
Nem igaz. Nagyon egyéni, nemigen lehet általánosítani. Sokan egyáltalán nem emlékeznek, sokan meg ameddig csak akarnak. Inkább az a jellemző, hogy egyes álmok egy életre megmaradnak az emlékezetünkben, mások csak aznapra, megint mások csak néhány percre és megint mások egyáltalán nem. Önszuggesztió és szokás kérdése is.
Az állatok is álmodnak.
Igaz. Minden gerinces faj álmodik. Sokat vizsgálták ezt, és igazoltnak látszik, hogy a környezethez való alkalmazkodást (vagy nevezhetjük tanulási folyamatnak) szolgálja az álmodás.
Sokkal gyakrabban álmodunk negatív érzelmekről.
Igaz. Ennek oka, hogy a negatív érzésekből tanulunk, azok felismerése és feldolgozása segít a továbblépésben, az alkalmazkodásban, a haladásban, fejlődésben, stb.
Az emberek nem tudnak egyszerre álmodni és horkolni is.
Dehogynem, nincs összefüggés a kettő között. Legfeljebb, ha nagyon hangosan horkol valaki, felébred a saját hangjára.
A leggyakoribb mozgássor, ami az emberek álmában rendszeresen megjelenik a repülés, a zuhanás és a futás.
Erre nem tudok pontos választ adni. Úgy fogalmaznék, hogy ezek tipikus mozgásformák az álomban és lehet, hogy csak azért hisszük gyakorinak, mert az nem tűnik fel, ha álmunkban megyünk, felállunk, vagy leülünk, ébren viszont rácsodálkozunk a repülésre, zuhanásra, eszeveszett futásra, mivel hétköznapjainkra ezek kevésbé jellemzők. Az azonban tény, hogy jellegzetes jelentése van ezeknek a mozgásformáknak álmunkban.
Az ember egy éjszaka átlagosan 4-7 álmot lát.
Így igaz. Minden REM szakaszban megjelenik, de egyre biztosabbnak látszik az a hipotézis, hogy folyamatosan álmodunk, csak az nem mindig jár együtt szemmozgással. Ugyebár az álmodás jelenségét a szemmozgás hivatott igazolni, ez azonban utólagos igazolás, hiszen hogyan ellenőrizhetnénk, hogy valaki álmodik éppen, ha egyszer alszik és nem tudjuk tőle megkérdezni. A felébresztett ember szinte mindig álomból ébred, még ha nem is emlékszik konkrét álomképre, csak érzi.
Judit, aki álomfejtőként gyakran találkozik ilyen és hasonló felvetésekkel, több érdekes dologra is rávilágított. Bár reméljük egy kicsit tisztább képet kaptatok az álmokról, ha kérdésetek van, ne tartsátok magatokban, írjátok le! Következő cikkünkben megválaszoljuk!