Az ezotériában hívők kirekesztése előtt ismerkedjünk meg közelebbről az ezotéria tanaival: az elsődleges, amit ezzel a tézissel kapcsolatban leszögezhetünk, hogy „a lélek soha nem vezet tévútra”.

Mélyebb értelemben ez azt jelenti, hogy minden kapcsolat gyümölcsöző abból a szempontból, hogy fejlődéshez vezet a fájdalom, vagy az öröm által. Magyarán minden kapcsolat sikeres – bármi is legyen a végkimenetele, illetve bármekkora is legyen az időtartalma –, hiszen ezek nélkül nem tarthatnánk ott, ahol jelenleg tartunk, és nem lehetnénk azok, akik ma vagyunk.

Az ezotéria kiinduló pontja, hogy minden fizikai megbetegedésünk lelki problémákra vezethető vissza. Ráadásul a mi szakrális magyar nyelvünk megmutatja, hogyan lehet párhuzamot vonni a szavak jelentése és a betegségek között.

Ha hisszük, ha nem, mindennek meg van a maga jelentése, bármilyen furcsán hangzik is. Egy szembetegség leginkább azért alakulhat ki, mert az illető nem akarja meglátni a dolgok mögöttes tartalmát, és jobban érzi magát ama bizonyos kis fátyol mögött. A szívbetegségek kialakulásának nézete pedig, hogy az illetőből hiányzik a valódi szeretet; eddigi élete során nem is kapott és ez által nem is tudott adni kellő mennyiségű szeretetet.

Lássunk egy példát! Történet egy huszonéves lány szájából, aki hónapokig pánikbetegséggel küszködött: a betegség következménye az orvosok által előírt antidepresszánsok, és nyugtatók folyamatos jellegű szedése. A szédülések, és rosszul létek nem ritkultak, sőt a gyógyszerek mellék hatásaitól inkább felsűrűsödtek. Ebben a stádiumban „egészen véletlenül” rábukkant gyógyítójára, aki úgynevezett „utazásokat” tartott. Ezt úgy kell elképzelni, hogy különböző zenéket tett fel, ami alatt olyan tempóban lélegeztette „pácienseit”, ahogyan azt ő akarta. A lélegeztetés célja a transzba esés végkimenetele volt, ami alatt a huszonéves lány – állítása szerint – meglátta azokat a gyermekkori problémákat, traumákat, amelyek kihathattak jelenlegi életére. Az „utazások” során az előző életeinek azon fázisait, gyötrődéseit kellett újra átélnie, ahol a problémák gyökereznek, amiket a lelke még nem volt képes feldolgozni. Az egyik esetben látta magát, amint megerőszakolják az utca kellős közepén, míg egy másik alkalommal érezte, miképpen vágják fel hasát, és emelik ki magzatát. Ezek a sérelmek vezethetőek vissza a jelenkori nőgyógyászati problémáira.

A folyamat lényege végeredményben, hogy ha sikerül az újra átélt eseményeket feldolgozni, akkor a végleges meggyógyulás lehetősége állhat fent. Ennek elengedhetetlen feltétele a betegségből való kilábalásban és az égiekben való hit.

A huszonéves lány újra átélt szenvedései révén, és – állítása szerint – az égiek segítségével kilábalt betegségéből, aminek által ma már gyógyszerekre és külső segítségekre nem szoruló, teljes életet élő ember.