Még mindig úgy gondolsz az exedre, mint egy elrontott kapcsolatra, vagy szigorúan csak a „másik szülő”-ként emlegeted?

Elmesélnék egy történetet. Klári és Józsi házassága soha nem volt igazán harmonikusnak nevezhető, volt ott minden: veszekedések, kiabálások, néha tányérok is törtek. De ez csak a felszín volt, a valóságban a problémák nagy részét a szőnyeg alá söpörték, s csak a feszültség tört elő a két emberből újra és újra, megoldást pedig nem kerestek. Minden ismerősük egyetértett abban, hogy ez a két ember egyszerűen nem egymáshoz való. Van ilyen…

Ám válni nem akartak, mert volt egy fiúk. Mikor a srác 16 éves lett, Józsi mégis besokallt, ráadásul szerelmes lett egy másik nőbe. Úgy döntöttek, már elég nagyfiú a Bence, el lehet válni. A válás szépen zajlott le, mindkét fél úgy érezte, hogy megszabadult valami nagyon rossztól, így viták és veszekedések nélkül írták a lá a papírokat, osztották meg a vagyont. Ez az állapot két hónapig tartott, majd nekiálltak az évek alatt megszokott gyűlölködéshez, s ehhez ráadásul Bencét használták fel. „Az anyád egy ribanc”, mondta Józsi a fiúnak, amikor megtudta, hogy Klári férfiakkal ismerkedik. „Az apád nem törődik veled, az új nője pedig egy alkoholista boszorkány”, mondta Klári. A helyzet egyre rosszabb lett, volt, hogy a rendőrséget is ki kellett hívni, mert Klári sikítozott, Józsi pedig egy idő után odaütött.

S közben csupán egy dologgal nem törődtek: Bencével. A különben jó tanuló fiú több tárgyból is bukásra állt, később egyszerűen nem járt be az iskolába. Nem voltak barátai, magányosan morcoskodta kamaszéveit, míg nem egy bandába befogadták. És ismét a rendőrség jelent meg a színen, de most már a fiú cselekedetei miatt.

A szakítás és válás után természetes emberi érzés a csalódottság, a harag és a düh. Nem csoda, ha megfeledkeztek a kötelességeitekről, és egymásra nézve az elrontott múlt jut eszetekbe. Tegyétek félre személyes sérelmeiteket, kizárólag a jövőre koncentráljatok!

Amint képesek lesztek lezárni életeteknek azt a fejezetét, újfajta kapcsolatot tudtok majd kialakítani volt pároddal, melynek középpontjában közös gyerekeitek állnak, és amiben minden csak róluk szól. Amennyiben képesek lesztek erre a váltásra, többé nem a múlt sérelmei lebegnek a szemeitek előtt, hanem gyermekeitek jövője. Az ő személyiségfejlődésüket tekintve is egyértelmű, hogy azzal mutattok jó példát nekik, ha tisztelitek egymást és tiszteletben tartjátok egymás igényeit, véleményét, nézőpontját. A gyermekeitek csak összezavarodnak, ha az egyet nem értésből az lesz, hogy az egyik megenged valamit, a másik pedig megtiltja. Vitáitokat, nézetkülönbségeiteket semmiképp se a gyerekek előtt intézzétek.

Ha belegondolsz, egy csomó általad nem kedvelt emberrel ápolsz működőképes, tiszteletteljes kapcsolatot. Velük szemben képes vagy engedményekre, miért ne tudnád ugyanezt megtenni gyerekeid másik szülőjével az együttműködésetek érdekében? Hiszen ha ő nem lenne, nem lennének gyermekeid sem. Ne őket büntessétek azért, mert nem vagytok képesek együtt élni – ez csak rátok tartozik.

És van egy közös célotok: boldog, egészséges felnőtteket nevelni a lurkóitokból!