Ez a tükröződés bizonyos szabályosság szerint történik, s ebből könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy a gyakori vidámság, gyakori bánat vagy más érzés és indulat gyakorisága állandó nyomot hagy az arcon. Az arctan művelői arra törekedtek, hogy ezt a szabályosságot rendszerré dolgozzák fel, aminek helyességéről aztán a tapasztalat dolga kimondani a döntő szót.

Az arctan hívei között legnagyobb hatással Kaspar Johann Lavater (1741-1801.) svájci író és pap hirdette gondolatait. Prófétai hangon, nagy önbizalommal adott fiziognómiai ítéleteinek óriási népszerűsége volt a XVIII. sz.-ban. Az arctanról írott négykötetes munkája rendkívüli feltűnést keltett és heves vita központjává lett. Lavater kiváló megfigyelő-tehetségével hamar kiismerte azok jellemét és természetét, akikkel érintkezett s arra a meggyőződésre jutott, hogy az arcvonásokból a jellemre lehet következtetni. Minthogy azonban nagy művében csupán személyes benyomásokat és sejdítéseket közöl, munkájának gyakorlati és elméleti értékét a kritika kétségessé tette.

Újabb időkben az anatómiai ismeretek más térre szorították az arctant, s főleg arra törekszenek, hogy a pusztán leíró fiziológiai alapot adjanak. Az arckifejezést az izommozgás mechanizmusával hozzák összefüggésbe, és Duchenne 1862. történt kísérletei tanúsítják, hogy villamosság segélyével az izmok működését külön is lehet tanulmányozni. Spencer, angol bölcsész, 1885-ben kiadott lélektanában szintén figyelemmel van az izomműködés mechanizmusa és a lelkiállapot között lévő összefüggésre. Darwin, a nagy természetbúvár hasonlóképp foglalkozik a kérdéssel és megfigyeléseit arra az alapgondolatra vezeti vissza, hogy az indulatokat jelző mozgások kezdetben az érzés megkönnyítésére vagy kielégítésére szolgáltak, majd szokásból társultak a megfelelő elmebeli állapottal s megmaradtak, ha közvetlen hasznuk nem is volt többé, végül pedig a szokássá vált izommozgás, az idegek megfelelő működése az izommal egybekötött csontok és porcok formájára módosítólag hatott.

Ha bárhol járunk, bárkivel találkozunk, szem magasságában általában a másik ember arcát látjuk. Figyeljük csak meg, sosem a haját nézzük először, nem is a ruháját, nem is a lábát, nem is a cipőjét, az arca, ami először szembetűnik. Hányszor, de hányszor sóhajtottunk már fel, hogy ha ez a helyes pasi a mienk lehetne, ez a gyönyörűség, milyen jóképű, milyen sármos, stb. Még sosem mondtuk azt, hogy bárcsak ez a jó cipőjű, szép ingű, jó nadrágú férfi hívna kávézni. Egy szép arcot meglátunk, még akkor is, ha mondjuk szobafestő, vagy hentes egyenruhában van, viszont magát a ruházatot elkerülné a tekintetünk.

NÉZZ RÁM, HADD LÁSSAM, KI VAGY!

Az arcon belül pedig a szem, amit először keresünk, a szemkontaktus. Régen az én időmben divat volt „szemezni” a másikkal, ebből sok mindent le lehetett, és ma is sok mindent le lehet mérni. A szem a lélek tükre. Ismerős tömör igazság. Vergiliust idézve: „testünk vezetője a szemünk, s a lelkünknek is ő az útmutatója.Az emberi lélek minden rezdülése megfigyelhető benne, csillog a szemünk, ha nevetünk, villámlik, szinte éget, ha haragszunk, ellágyul a szerelemben.A szemünk lehet okos és álmodozó, figyelmes és figyelmetlen, majdnem mindent meg mutat.

Éppen ezért például az arab országokban sokszor a kereskedők napszemüvegben tárgyalnak, hogy a szemben ülő felek, ne láthassanak bele a gondolataikba. Rögtön láthatod te is, hogy valaki nem őszinte hozzád, ha félre néz, ha bal oldalra néz félre, akkor keres a hazugságához még egy kis igazságalapot is, mert kutat az igazságokban, ha jobb oldalra néz félre, akkor csak igyekszik blöffölni, rögtönözni, ám találkozhatsz olyan notórius, ügyes hazudozóval is, aki a szemedbe tud nézni, és mégis hazudik, de ilyenből kevés van, ő már a csalás művésze.

Kapcsolódó anyagok:

$$252$$

$$1207$$