A tükörhöz hajol, hogy szemügyre vegye kissé fáradt, de boldog arcát. Egy vitaminos arcpakolás sokat segítene – gondolja, de azonnal észreveszi a szemöldöke alatti kóbor szálakat. A nagyítós tükörnél pár perc alatt megszabadul tőlük. Arcán a vitaminos maszk és haján a regeneráló krémpakolás egyszerre fejti ki áldásos hatását. Amíg a csodaszerek dolgoznak, lemossa rég nem szalonképes körömlakkját és körbereszeli a tisztítószerektől repedezett körmeit. A lakkozást a végére kellett volna hagyni, mert így most tétlenül ülhet egy darabig. Persze nem bírja kivárni a teljes száradást… Hirtelen nem is tudja, hol folytassa a műveletet, alulról fölfelé? Vagy fordítva? A lábait semmiképpen nem akarja kihagyni, mert az arckrémezésre még csak van ereje esténként, de a sarkát gyakran elhanyagolja. Most viszont reszkethettek a bőrkeményedések: a sarokreszelő nem tűnt kíméletesnek. Rövidre vágja lábán a körmöket, és úgy dönt, ők ma nem kapnak lakkot. Végre kipróbálhatja az új mézes papírgyantát, amit elég csak a meleg tenyérrel rásimítani a szőrszálakra, aztán egy mozdulattal lerántani onnan. A használati utasítás gyönyörű, sima vádlit ígért… Talán valamit elhibázott? A papír lejön ugyan, de a mézes gyantaragacs átköltözik a lábára és a gonosz szőrök egy tapodtat sem mozdulnak. Fél órába telik, mire meg tud szabadulni a barna maszattól, és a férje borotvájával eltünteti szokásos módon a szőröket. Az eredmény: gyönyörű, sima lábszár – holnapig. Lejár a pakolások hatóideje, zuhany alá állva leöblíti őket, leradírozza egész testét, fogat mos, és – persze a jól bevált borotvával – megszabadul egyéb helyeken növekvő felesleges szőrállományától. Mindjárt végzek! – csilingeli vidáman a férjének, aki bekukkant az ajtón, jöhet-e már fürdeni. Szárazra töröli testét. Hétköznap – ha nem felejti el – testápolójával végigsimít az arcán is. Most viszont előkotorja a fürdőszobaszekrény mélyéről a gondosan megvett, ám sosem használt tubusokat. Felbukkan az egyre fontosabbá váló szemránckrém, a vitalizáló hidratálóval. Őt követi a dekoltázsápoló és társa a mellfeszesítő szérum. Feneke és a combjai az „anticellulit” feliratú flakonból kapnak. A terhességi csíkokra készült halványító kenőcs annyira elbújik a polc sarkában, hogy majdnem kimarad a felvonulásból. Természetesen nem hagyja érintetlenül a sarokpuhító balzsamot sem, amiből leleményesen a könyökére is masszíroz egy diónyit. A körömágybőr lágyító és a kézkrém utoljára kerül a megfelelő helyre. – Kész vagyok drágám! – kiált ki a már-már börtönné vált helyiség ajtaján. Amíg a férje letusol, magára fújja vadító parfümjét és szétkeni a zselét vizes haján, addig felszívódik végre bőrén a krém kavalkád. – Mindjárt indulhatunk – bíztatja magát félhangosan. De a haja még hajszárítóra vár. Pár perc alatt szárazra fújja tépett barna tincseit, és elhatározza, sosem lesz hosszú haja. Egy kis hajvég ápoló a rakoncátlan szálakra, egy leheletnyi hajlakk, hogy legalább néhány órányit tartson a frizurája. A sminkhez elfogy a türelme, pici púder, szempilla spirál és szájfény. Ezúttal kimarad a katalógusból rendelt, lifting hatású szemhéj púder és az ajakdúsító rúzs. Úgy érzi, ha még egy percet a tükör előtt tölt, megbolondul. Magára kapja kis fekete ruháját, és mosolyogva libben a kanapéhoz, ahol a kedves várja őt. – Már kész is vagyok! – akarja mondani, de a kedves, a szemébe lógó huncut tincseivel és félrecsúszott nyakkendőjével az igazak álmát alussza az esti híradó előtt.