Könnyen megesik, hogy nyaraláskor porszem kerül az otthon többé-kevésbé olajozottan működő családi gépezetbe, és máris feje tetejére áll a világ. Kicsúszik kezünkből az irányítás, elengedjük a gyeplőt, hosszúra hagyjuk a pórázt, elkanászodnak a kölykök … és még ki tudja, hányféleképpen írhatjuk körül azt a tényt, hogy az otthon érvényes szabályokat kihagytuk a bőröndből. A hatéves Tomi és a nyolcéves Dóri évközben minden este nyolckor, legkésőbb félkilenckor ágyban van. Mese és jóéjt-puszi után, villanyoltás. Nincs alkudozás, ezt szokták meg, ez a rend. Nemcsak a gyerekek pihenése, de a szülők magánéletre való igénye is ezt kívánja meg. Az ötéves Zita a háromtagú család motorja, mindenki akkor kel és fekszik, amikor ő akarja. A két család együtt bérelt apartmant, esti programokra kiválóan alkalmas nagy közös terasszal. Nem nehéz kitalálni, mi történt. Már első este megkezdődött a gyerek-szülő harc. Tizenegykor Dóri és Tomi anyukája azt magyarázza csemetéinek, hogy ő és apu igenis szereti őket, és épp ezért szeretnék, ha most ágyba bújnának, hogy másnapra kipihenjék magukat. Zita pedig azért sivalkodik a papájával, mert nem szabadítja ki játszótársait gonosz szüleik karmai közül, pedig ő még fogócskázni akar velük. Mit tegyünk? A nyári vakáció különleges esemény, amire nem vonatkoznak a hétköznapi szabályok. Szabadságon vagyunk, élvezzünk ki minden percet! Ugyan miért kellene korán lefeküdni, másnap ráérünk aludni! Ha folyton korlátozzuk a gyereket, nem tanulja meg élvezni az életet, sótlan-savanyú felnőtt lesz belőle – így szól az egyik vélemény. A szabadság nem jelent anarchiát, nem lehet minden szabályt felrúgni nyaralás alatt sem. Hogyan alkalmazkodjon a gyerek a szülők következetlenségéhez? Ha a jól felépített rendszer, amiben addig élt, pár nap alatt leomlik? Így elvesztik a biztonságérzetüket, pedig gyerekkorban ennél nincs fontosabb! Csak abból a gyerekből válik magabiztos, boldog felnőtt, aki tiszteletben tartja a szabályokat, és azok betartása mellett élvezi az élet örömeit – mondja a másik oldal. A szakemberek álláspontja egyértelmű: a gyerekeknek szükségük van korlátokra, mert ezek adják meg azt a keretet, ahol biztonságban érezve magukat, testileg, lelkileg és értelmileg kiteljesedhetnek. Legalább ilyen fontos, hogy a korlátok miből vannak. A szögesdrót, a villanypásztor gyereknevelésre nem alkalmas. Olyan kerítést építsünk, amely szükség szerint mozgatható, tágítható, néhol talán át is lehet alatta bújni, vagy át lehet ugrani. De fontos, hogy a gyerek minden esetben a szülő tudtával és jóváhagyásával tegye ezt. Bármennyire is idejétmúltnak tűnik – hangsúlyozzák a pszichológusok –, a szülőknek meg kell őrizni a tekintélyüket. Nyaraláskor is. Egy kis lazítás belefér, de ne adjuk fel az alapvető elveinket, akkor sem, ha a környezet rossz szemmel néz ránk. Hát jó, de hogy működik ez a gyakorlatban? Válaszul, íme egy életkép a nyaralás végéről! Teljes idill: a teraszon éjjel egykor három gyerek hancúrozik önfeledten, miközben négy felnőtt csendesen koccint – az utolsó közös nyaralásra.