Csak alapos és mély kutatás után derül ki, hogy minden rendben csak a felszín igen vékony rétegén látszott, de a mélyen már régóta gyűltek azok a problémák, el nem intézett dolgok, valamint azok következményei, amelyek hirtelen gúzsba kötik az embert. Ebben az esetben a krízis az ember, magának okozta, főleg a mulasztásaival.

Krízisokozóként jelentkezhet a környezetünk is, és egy másik ember is. Olyan viselkedéssel, meg-nemértési formával, amire nem számítunk. Meghökkenünk, és várjuk azokat a reakciókat, amelyek megszokottak tőle, tőlük. Ezúttal azonban nem ez történik, - a környezetünk megmakacsolja magát, és elkezd más törvények, eddig ismeretlen szabályok szerint viselkedni.

Az hittük, ismerünk valakit, évekig, esetleg évtizedekig együtt éltünk vele, minden szavának, gesztusának, rezdülésének, rebbenésének tudtuk a jelentését. Most mégis, szokatlan társunktól, hogy ő is rezdüljön, mint eddig, de most nem ez történik. Súrlódások, vagy egyértelmű szembenállás, szembeszállás következik. Vagy egész durva formában, megtagadja az együttműködést, netán az együttélést is. Nem értjük, és krízisbe kerülünk.

A régiek, évszázadokkal, esetleg évezredekkel ezelőtt a hatodik háznak elsősorban ezt az oldalát ismerték.  Úgy hívták: balsors, latinul mala fortuna,(görögül: kaké tüché). A mala fortuna szó szerinti fordításban rossz szerencse, a magyar megfelelője igen frappáns: balszerencse.

Érdemes egy kicsit már ezen is elgondolkodnunk, hogy balsorsra nincs önálló kifejezés, csak  a szerencse ellenjelzősítése, a „bal” kifejezéssel. Az ember mindig valami jót vár. Szerencsét vár, életének jobbra fordulását. Olykor azonban mégsem jó következik, hanem valami rossz. És furcsa, hogy akkor sem azt mondjuk, csupán hogy rossz, hanem azt mondjuk, balszerencse. Ilyen erős lehet az emberben az életösztön, a saját jó sorsában való hit, hogy még a rosszban is benne van a szerencse kifejezés? Lehet, hogy csak azért, mert az „egyszer lent, egyszer fent” alapon bízik abban, hogy a lent után fent következik? Vagy az ember eredendően tudja, hogy a teremtésből összességében, és végső soron mindig jónak kell kijönni, és a rossz, az csak ideiglenes és pillanatnyi?

És hogyan értették, értelmezték a mala fortunát? Egyrészt magyarázza a horoszkóp hatodik házának másik ősi kifejezése, a locus martis. Vagyis Mars isten helye, a Mars háza. Ahol ugyanis a Mars vagyis ókori jelentésében az erőszak otthon van, ott valami rossz, valami szerencsétlenség történik. Mert a Mars ösztönös, vad és indulatos. Lám, a szerencsétlenség kifejezés milyen érdekes.

Kríziseinket meg kell oldanunk. Nem járunk jó úton, ha azt gondoljuk, hogy a krízis legfőbb jellemzője a rossz történés. Amíg valaki ide teszi a hangsúlyt, nem tud a krízisből kilépni. Ugyanis a rossz történéssel szemben az ember csak, eseményt, tettet tud felvonultatni, és „ellen-cselekedetekkel” válaszol rá. Úgy gondolja, azzal jóvá tudja tenni. Téved.

De van ennél rosszabb magatartás is, ha valaki bújik a krízis elől, megpróbálja kicselezni. A menekülés, ösztönösen krízises viselkedés. Az Édenben a bűnbeesés után Isten „keresi” az embert: „Ádám, hol vagy?”.

Ádám akkor azt feleli, „elbújtam, mert félek tőled”. Ádám válasza jellemző, az adott helyzetből következik. Azonban az elbúvás nem adhat megoldást. A kulcsszó, bár észre sem vesszük, mégis a „hol vagy”? Ha krízisbe kerülünk, nem ez kellene a legfőbb kérdésnek lenni: „hol vagyok”? Hiszen éppen ez az! Tisztázatlan a helyem! Magam előtt mindenképpen, esetleg mások előtt is. Amíg a „hol vagyok”-ra nem tudunk válaszolni, addig a krízisből nehezen tudunk kilépni.

A „hol vagyok” kérdése százszor jobb, ha elismerő, beismerő választ adunk először, például, a béka feneke alatt vagyok. Igaz ez a válasz? Nem. Azonban híven tükrözi az ember lelkiállapotát. Úgy érzi, hogy ott van, legalábbis pillanatnyilag. Aki jól ismeri őt, azt látja, hogy nagyon nagy dolgot vállalt magára, hogy küzd nemesen, és szenved embertelenül. Kik küzdenek, kik vállalnak emberfeletti szenvedést? A hősök. A hős, pedig nem lent van, a hős nagyon is fent van, magasan van, ha emberi értékét nézzük. Hősnek lenni mégsem mindig magasztos érzés. A hős úgy érzi, senki, vagy a senkinél is senkibb. Nemcsak olyan, hanem maga is az. Mert mit jelent a krízis: nem tudok megoldani valamit, nincs kiút. A görög drámák, erről szólnak.

Szemlélteti ezt az ókorban a gordiuszi csomó. Gordiosz király, aki egyszerű paraszt ember volt, és a királyságát egy véletlennek köszönhette, hálából templomot állított Zeusznak, és abban elhelyezze ökrös szekerének tartozékait. A rudat és a jármot összekötözte. Az a hír járta, hogy aki a csomót kibogozza, az Ázsia fölött fog uralkodni. Persze senkinek sem sikerült. Azután jött Nagy Sándor, elővette a kardját és szétvágta a csomót. Meghódította a fél világot, ugyancsak a kardjával, hatalmas birodalom ura lett, azután egyszer jólesően megfürdött felhevült testtel a tengerben, amitől megbetegedett, és három nap múlva meghalt.

Karddal oldjuk meg a gordiuszi csomót? Elvágjuk? A krízisben az erőszakos, a gyors, a pengeéles beavatkozás a megoldás? Nagy Sándor, akkor a későbbi hirtelen „egycsapás szerű” halála figyelmeztetés is lehetne. A hevesség, a hirtelenség, nem mindig megoldás, felhevült testtel ne menjünk a hideg tengerbe.

Egy másik elbeszélés másként mondja el a csomó megoldását. Sándor az ökrök oldalától tükörfényesre csiszolt rudat, egyszerűen kihúzta a kötél szorító öleléséből. Ezzel meg lett az eredmény, mert a járom és a rúd szétváltak egymástól. Ez nem a pengeéles, hirtelen megoldás. Nyilván elöregedett, és különféle eljárást gondolt végig, míg végül is meglelte a módját, miként válassza el a jármot a rúdjától. A csomó pedig ott maradt, immár funkcióját, célját veszítve. Személyesen ezt az utat látom a legtöbb ember számára járhatónak. A krízis nem olyan, amit el lehet hessenteni, el lehet tüntetni, erőszakkal kiégetni. Ha már túl van az ember rajta, akkor is ot marad, egy „csomóként”, a sorsában, de olyan csomóként, ami már nem okoz gondot.

Az ember feladata az, hogy ennek az emberi buktatónak a személyes életében látható krízisén elgondolkodjék, hogy mi minden vezette őt ide, és keressen egy utat, amelyen tovább tud lépni.