Sok család dönt úgy, hogy csak egy gyereket vállalnak, de annak mindent előteremtenek. Minthogy az rh összeférhetetlenség réme már nem fenyeget, sokkal inkább befolyásolja a szülőket az anyagi helyzetük. Egy jól fizető munkahely és az önmegvalósítás is gyakori gátja a testvér születésének. Sokan a karrierjük miatt, mások apajelölt híján annyira kitolják az első baba megszületését, hogy kifutnak az időből, és már nincs idő a testvérre.
Néhány évtizeddel ezelőtt jóval nagyobb előítélettel volt a közvélemény azokról a családokról, ahol csak egy gyereket neveltek. Bár egyetlen tudományos vizsgálat sem bizonyítja, hogy a testvérnélküliség miatt hátrányos helyzetben volnának az egykék, felnőve mégis gyakran ők maguk mondják ki: mennyi élményből és lehetőségből maradtak ki azért, mert nincsen testvérük. Nem fér kétség ahhoz, hogy két gyerekkel több, mint kétszer bonyolultabb az élet, de a kezdeti nehézségek nagyobb korban sokszorosan megtérülnek.
Amikor egy anya a gyerekei közötti vérre menő veszekedést hallgatja égnek álló hajjal, az utolsó, ami eszébe jut, hogy csemetéi a társadalmi szabályokat sajátítják el éppen. Pedig vitáik során megtanulják megvédeni nézőpontjaikat, és azt, hogyan viselkedjenek másokkal szemben. Persze testvér nélkül is megtanulnák ezeket, csak talán lassabban, nehezebben és csendesebben. Az egykék szülei is elismerik, hogy a több gyerek a nehézségek mellett rengeteg előnnyel is járnak. Nem kell folyton szórakoztatni a kis unatkozót, több kicsi könnyebben átvészel egy esős délutánt is, nem beszélve a sok ellesett, eltanult apróságról, amivel a nagyok megkönnyítik a szülők dolgát. Felnőtt korukban számíthatnak egymásra, a szülők ápolása, vagy elveszítése is valamivel könnyebb, ha van, akivel megoszthatják a gondokat.
Ha a szeretet nem is, de a figyelem és az idő megoszlik, amikor több gyerek van egy családban. Az egykék, ha tehetségesek valamiben több energia, esetleg több pénz jut arra, hogy ne vesszenek el az értékes képességek.
Viszont az egyedüli gyerekekre irányuló kitüntetett figyelem olykor teher is lehet a gyereknek. Mivel a szülők „nevelési ambíciójukat” csak egy gyereken élhetik ki, szemük fényének egyszerre kell szépnek, okosnak, ügyesnek lennie. Ha előfordul ez a túlzott elvárás, szorongást okozhat a kicsiben. Amikor elérkezik a szülőkről való leválás időszaka, nehezebb elengedni a csemetét, ha csak egy van belőle.
Amikor két-három kölyök „öli” egymást, vagy percenként ugráltatják egyre fáradó anyjukat, az ember komolyan elgondolkodik azon, miért is nem állt meg egy gyereknél.
Aztán amikor éjszaka lefekvés előtt megsimogatja a szuszogó borzas fejeket és kimegy a gyerekszagú szobából, már kerek egésznek látszik a világ. Sorsunk, életünk, befolyásolt és határozott döntéseink nyomán válunk egykék vagy „többkék” szüleivé, de bármennyien is legyenek, mindennél fontosabb, hogy boldognak lássuk őket.
Kapcsolódó anyagok:
$$506$$
$$370$$