A konfliktusok után jön az igazi kihívás, a békülés. A „naaaaa, mucikám, ne haragudj” talán működik egy elsikkasztott bevásárlás után, de kevés a házassági évfordulóra szervezett horgásztúra, vagy csajbuli esetén.
A nők misztikus és sokszor érthetetlen teremtmények. Hajlamosak azt elvárni, hogy a férfi találja ki a gondolataikat, hogy érezze meg, ha valami olyat tett, amivel megsértette. A szomorú valóság az, hogy a mezei férfi képtelen rá, hogy partnere agyhullámaira hangolódva kiszűrje az éterből az információkat. Ha nem vagyunk felvilágosítva a játékszabályokról, nem tudunk nem véteni hibákat.
Ez a bocsánatkéréseknél is jelentkezik. „Ha akkor egy szál virágot…”, „Ha akkor azt mondtad volna, hogy…”. Ezeket a mondatokat egy-egy feszült helyzet megbeszélése folyamán szinte minden férfi hallhatta már. Hosszú kapcsolat, vagy nagyon jó empatikus készség kell hozzá, hogy elkerülhetőek legyenek ezek a kis aknák, amiket elénk helyeznek. Ha nem megy, akkor Waterloo. Pedig, valójában, nem vagyunk érzéketlen tuskók, csak nem tudjuk, mi a baj, mert nem szólnak. Rafinált nőszemély jelzi, ha baki van, és rafinált fickó ugyanazt a hibát többet nem követi el. Persze, vannak olyan esetek, amikor a férfi tökéletesen tisztában van vele, mit csinál, és ez milyen következményekkel jár majd, de bízik a csokor rózsa és a vacsora erejében, ami egy ideig működni is fog. Míg egy szép napon elkopik a varázsa, és a kapcsolat tönkremegy.
Hogyan is lehet békülni? Hiszen morgó párunkat kiengesztelni nehéz feladat.
A virág, mint legalapvetőbb fegyver a férfiak harci eszköztárában, idővel elkopik, ha túl sűrűn alkalmazzuk. A békülőszex nem mindenkinél működik. A vacsora, ékszer, esti program működhet, ha elég őszintének látszik az ajánlat – no és ha futja rá a férfi dugipénzéből. Tökéletes módszer nincs, hiszen minden ember másként reagál és éli meg a sérelmeket. Mégis, hogyan kérjünk bocsánatot?
Legfontosabb az őszinteség. Ha megbántottuk a partnerünket, ha tudjuk, hogy fájdalmat okoztunk neki, ha megbántuk, legyen őszinte a bocsánatkérésünk. Rengeteget számít, hogy az látszik-e rajtunk, unjuk az egészet és mást csinálnánk már, csak legyünk túl ezen, vagy az, hogy megbántuk és őszintén sajnáljuk. Ha nem érezzük magunkat hibásnak, ha félreértés az egész, akkor is legyünk őszinték, és ha nem megy másként, engedjünk valamennyit. Konfliktust megoldani azzal, hogy két ember veszetten ragaszkodik a saját igazához, nem lehet. Ne alázkodjunk meg, de legyünk készek kompromisszumokra.
Figyeljünk oda a körülményekre. Ne tv nézés, bevásárlás, körömvágás közben beszéljük meg, mert az fog belőle lejönni, hogy nem is érdekel igazán. Szakítsunk rá időt. Hallgassuk meg a másik felet is. Ha el akarja mondani, miért esett neki rosszul, mit gondolt, érzett, látott, hagyjuk, hogy elmondja. Megkönnyebbül tőle, kiadja magából a feszültséget, megnyugszik.
Ne hagyjuk sokáig mérgesedni a helyzetet. Minél hamarabb beszéljük meg, mert a késlekedés újabb és újabb vitákhoz vezet. Ha túl sokat várunk, végül már jelentéktelen csacskaságokból is parázs viták kerekednek, ami nem vezet jóra. Időben kell a tüzet oltani, mielőtt elterjed.
Legyünk figyelmesek. Éreztessük, hogy nekünk is fontos, hogy megoldjuk a helyzetet, hogy megbeszéljük és elsimítsuk a problémát.
Kapcsolódó anyagok:
$$1089$$
