A férfiak között visszatérő dicsekvési téma, hogy hány társukat tudják az asztal alá inni. Az a legény a gáton, aki ugyanannyi ivás után még „kétlábú” marad. Egy másik elterjedt józansági próba, Rabindranat Tagore hindu költő nevének kimondása, aki még ki tudja mondani, az még józannak számít.

Mivel a válás a régi időkben ritkaságszámba ment, az asszonyok tűrtek, vagy a sarkukra álltak és a hazatalicskázás után nyújtófával megegyelték, mángorlóval megmángorolták kissé kedvesüket, csak, hogy porhanyósabb legyen. A „ kezelés” után aztán egy ideig csend volt. Amikor már kissé feledésbe merült a tréning, akkor kezdődött minden előröl.

Persze olyan asszony is van, még manapság is, akit a kedves ura kontrollvesztett állapotában elagyabugyál. A kijózanodás után aztán jön a jóvátétel, virág, csoki, mozi, térden állva történő szerelemvallás. És a hiszékeny asszonyok ismét bedőlnek... Aztán jön az újabb eset, a látlelet, az asszonyok jajveszékelése, és minden marad a régiben.

A feleségek ma is gyakran fenntartják agresszívvá vált férjükkel is a házasságot, sokszor az anyagi függés, vagy egyfajta szerelmi függőség miatt, a férjük párjuk ugyanis amikor éppen nem részeg, olyan kedves, mint általában a férfiak egy kapcsolat elején, és mindig odafigyel rá, hogy hatalmasat alakítson az ágyban. Feleségeik igyekeznek letagadni kedvesük kezenyomát, mindenfélét kitalálnak, hogy elestek,  megütötték magukat az asztal sarkában, stb.

De  a tűrőképességnek ez a fajtája ma már kevésbé jellemző. Általában az asszonyok manapság nem olyan állhatatosak, mint régebben, hamarabb kirakják a szűrét az ilyen hetvenkedő, dorbézoló, kakaskodó uraknak.

Az elmúlt 10-15 évben az iszákosság társadalmi megítélése is változni látszik. Kezdődött a cigaretta dicsőségének csökkenésével, és folytatódik a tudatos egészségkontroll, az egészségtudat kialakulásával és lassú terjedésével. Ma, a piacgazdaság idején, amikor meg kell küzdenünk azért, hogy munkaképességünket piacképesen tartsuk, kétszer is meggondoljuk, hogy kockára tegyük-e azt, holmi lőré által kiváltahtó ideig-óráig tartó, művi boldogságélménnyel.

Ne higgyük azonban, hogy az ivás és a részegség teljesen eltűnik életünkből, hiszen a  társadalomban mindig is megmarad az a deviáns réteg, aki ezzel vagy ehhez hasonló önpusztító módszerrel tűnik ki a többiek közül. A fokozott stressz, pedig egy új réteget hozott be az ivók táborába, a problémaivókét, akik, ha külső segítséget nem kapnak rövid időn belül szintén alkoholistává válhatnak.

Kapcsolódó cikkek:

$$3229$$

$$3306$$