Aki járt már Amerikában, Japánban, valószínűleg feltűnt neki, hogy mindkét nép tudatosan mosolyog. Az amerikaiak még az alkotmányba is belefoglalták a boldogsághoz való jogot, a japánoknak pedig már közmondásaik is a mosoly hatalmáról szólnak, mint pl. „mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog”. Több kutatás kimutatta, hogy társadalmi és egyéni sikereik a pozitív kommunikációra való törekvésükben rejlenek Egy magyar kutatópáros elemzéséből az is kiderül, hogy a többgenerációs amerikaiak agykérgében a mosolyt szabályozó terület, 15%-kal nagyobb kiterjedésű, mint a bevándorlókéban. Különösen nagy az eltérés a sikeres, a társadalmi-gazdasági ranglétra tetején álló embereknél. De magunk is levonhatjuk a következtetést, ha például Julia Roberts mosolyára gondolunk… Azt tapasztalhatjuk is, hogy amikor jó hangulatban ébredünk, bizakodónak és boldognak érezzük magunkat, minden sikerül, az emberek megjegyzik, milyen jól nézünk ki és, valahogy szíven időznek aznap a társaságunkban. A gyerekek számára a nevetés természetes jelenség, egy átlag kiskölyök kb. háromszázszor neveti el magát naponta okkal, vagy ok nélkül. A felnőttek közül viszont a legvidámabbak is alig százszor mosolyodnak el huszonnégy óra alatt. A nevetésre való képességünket a szocializáció során egyre tudatosabban kéne alkalmaznunk, nem elveszítenünk, ugyanis egy jó hahotázás több mint négyszáz izmot mozgat meg, felszabadítja az endorfinokat, kalóriát éget el, négyszeresére növeli a tüdő befogadóképességét, felgyorsítja a keringést, beállítja a vérnyomást és adrenalint választ ki, ami még fájdalomcsillapító hatású is. A derű testre és lélekre gyakorolt pozitív hatását, már az ókorban felismerték, Indiában és Kínában templomokat szenteltek a nevetéssel való gyógyításnak, a XVI. században Rabelais, az első nyugat-európai orvos, aki felismerte a jelentőségét. Az Egyesült Államokban neurológusok és pszichiáterek kb. húsz éve kutatják intenzíven a hatásait. Legismertebb képviselőjük Hunter Adams, aki a Patch Adams film kapcsán nemzetközileg is ismertté vált. Ő vezette be a bohócdoktorokat is, akiknek hivatásuk, hogy a több hónapja kórházban fekvő gyerekek szívébe észrevétlenül visszacsempésszék az örömöt. A nevetésre önnevelhetjük is magunkat, nem baj, ha először nem tűnik szívből fakadónak, mert agyunkban a vegyületek felszabadulnak és egy ideig még a vidámság megszünte után is hatnak, így rövid gyakorlás után egyre könnyebben leszünk képesek felszabadultan, magunktól élvezni az életet. A főoldalra: Új környezetbe kerülve még a legmagabiztosabbnak tűnő ember is szorong. Ha mosolygunk másokra, azzal eltüntetjük a kezünkben levő láthatatlan behajtani tilos jelzést, ebből tudhatják társaink, hogy elfogadjuk őket, nyitottak vagyunk a társaságukra. A nevetésnek pedig nemcsak metakommunikatív jellege, hanem az egészségre gyakorolt hatása is igen fontos...