- Rikkanttyú - mondja a jó kedélyű árus, s elkezdi mesélni a rikkanttyú nevű kisállat vicces történetét. De mivel a jó megfigyelők igen érdekes csillogást látnak a férfi szemében, újra rákérdezve ámulatunkra számunkra újdonságot mond: taplógomba.

A bükkfatapló sok mindenre jó. Tűzgyújtásra, vérzéscsillapító, sebgyógyító hatású, méhészek a füstjét előszeretettel alkalmazzák, termőtestjét pedig tömítésekre mai napig használják.

A „toplászat” a gombák begyűjtésével kezdődik, amit egy bancza zsákban gyűjtenek. A zsák az első Erdélyi taplógyűjtőről kapta a nevét, Bancza Pál-ról. A begyűjtött nagy mennyiségű taplót,először füllesztik, zsákban tartva, vagy takarókkal letakarva. Utána forró vízben áztatják, vagy gőzölik. Ezután következik az igazi munka. Korondon egész családok szakosodtak a toplászásra. A munkát is nemek szerint osztják fel. A férfiak dolga a begyűjtés, faragás, gyalulás, szerszámkészítés, amit a férfiak saját maguk állítanak elő. S a nők dolga a levelek kivágása, díszítése, illetve ragasztása.

Miután a taplót kivették a gőzölésből, elkezdik faragni, hántani. A taplóval igen óvatosan kell bánni, nem szabad elszakadnia. Egy táska, vagy sapka, mindig egy darabból készül. A taplófaragás 1937-ig derékhasogató munka volt, amíg fel nem találták a csitkót. A csitkó egy lófejes faragószék, amire a toplász lovaglóülésben helyezkedik el, és a fej részre teríti rá a taplót, ahol elkezdi faragni hántani egy faragókéssel. A hántást a nyújtás követi, mely a kemény réteg alatti rugalmas, nyúlékony, bársonyos anyagszeletek megmunkálását jelenti, amit egy potyoló nevű bottal végeznek. Folyamatosan agyabugyálják, ütögetik a gombát, hogy egyre nagyobb legyen, vigyázva, el ne vékonyodjon, mert akkor könnyen szakad. A kinyújtott taplót cigányollóval, vagy recés ollóval a kívánt méretre vágják, s terítők esetében elkezdik a díszítését.

A sapkát eleinte csak körbevágják, megformázzák és megszárítják, de egy híres toplász, Gál Samu újítása révén, már szegéllyel is ellátják. A sapkáról elmaradhatatlan a simléder. Az ollóval kivágott sirmi-t kartonnal összedolgozzák, felerősítik, majd forró vasalóval levasalják, körülnyírják, és vele együtt szegik be a kész fejfedõt. A sapka díszítő motívuma leggyakrabban őz, rózsalevél vagy szarkatoll. A simléder és a sapka találkozásához fonat kerül. Ha valaki úgy gondolja, minden téren védi környezetét, hordjon taplósapkát, mely a hírek szerint igen jó fejfájásra is. A taplógombából a terítőkön és sapkákon kívül táskák, tűpárnák, s egy román tavaszi népszokás kellékét is elkészítik aminek a neve marcisor. Hogy mi is az a marcisor? Azt majd egy másik alkalommal leírom.

- Nagy Szilvia -