Számolom a heteket, napokat, perceket. Téged újra lássalak, karjaimba zárjalak.

Éjszaka felébredek, magam mellé képzellek. Csalóka a pillanat, mégis magával ragad.

Csókjaiddal borítasz, vágyaddal átitatsz. Testem testedbe olvad, szemed szememben olvas.

Azt olvasod, hiányzol, mint tavaszi rétnek a zápor. Röpke pillanatok jutnak, arcomon könnyek futnak.

Letörlöd őket csókkal, vigasztalsz becéző szóval. Örömkönnyekké válnak, gyöngéden simítom vállad. Gyöngéden simítod vállam, feltámad bennem vágyam. Újra és megint azt várom, hogy teljesüljön az álom.