A legtöbb ember, ha olyan valaki van a közelében, aki felkeltette az érdeklődését, automatikusan hangosabban beszél, harsányabban nevetgél – no persze olyanok is vannak, akik megkukulnak ugyanebben a szituban. Természetesen mindenki a hang forrását fogja keresni, ha sikerül túl kiabálnunk és túl vihorásznunk az alapzajt. Ez jó, egészen addig, amíg a közelben tartózkodók nem a „borzalmas” és „fülsüketítő” hang forrását keresik.

Akadnak olyanok is akik inkább a véletlenre hagyják a dolog oroszlánrészét, úgy vélik éppen elegendő lesz, ha jó sokszor megmutatják magukat a fickónak – kvázi követik őt mindenfelé. Igen, ez is egy megoldás, bár a legtöbb esetben csak a szerencsétlen áldozat gyanúját keltjük fel: „Mi a fenét akar ez a nő? Állandóan a nyakamra jár.” Ha szerencsénk van, akkor viszont megtetszünk neki a „sok ismétlés” hatására.

Éva már jó ideje figyeli a pasast. Ahhoz nincs elég bátorsága, hogy megszólítsa, akár valamilyen ürüggyel, akár azért, hogy elhívja valahová. Konzervatív neveltetésének köszönhetően úgy gondolja, hogy a férfi dolga a kezdeményezés. De mi van olyankor, ha az ominózus férfi valamilyen okból kifolyólag nem veszi észre?

- Várj türelemmel! Majd észrevesz, ha pedig nem, akkor ne is foglalkozz vele! – hangzik az anyai tanács.

- Vedd kezedbe a dolgok irányítását! Semmit se bízz a véletlenre! Ha nem mered megszólítani, akkor legalább hívd fel magadra a figyelmét! – hangzik a barátnők tanácsa.

Éva úgy dönt, hogy inkább az utóbbi ajánlatot fogadja meg.

De hogyan kéne kivitelezni? Ő is úgy gondolta, hogy ha sikerül a kellő hangerőt megütnie, amikor a pasi közelében van, akkor fel fog figyelni rá. Ebben a pillanatban majd előveszi a legcsábosabb tekintetét, a legszebb mosolyát, és ez már fél siker lesz. A hatás fokozása érdekében meg kell tudnia, hogy mikor jár az ebédlőbe, vajon dohányzik-e, mert akkor a dohányzóban is összefuthatnának... Igaz ugyan, hogy Éva soha életében nem szívott el egy negyed szálat se és már az utcán is köhögőrohamot kap a füsttől. De sebaj, ezt a kockázatot vállalja. Nem keltené azt a látszatot sem, hogy csak miatta vállalja a küzdelmet a bagószaggal, hiszen Éva részlegéről sokan járnak a közös cigizőbe.

Oly annyira megtetszett neki leleményes terve, hogy önkéntelenül is elmosolyodott – nem mégse, ez inkább egy bárgyú vigyor volt, sajnos pont ebben a pillanatban jelent meg vele szemben Ő. Éva villámgyorsan eltüntette a vigyort az arcáról, de ahhoz nem elég gyorsan, hogy a férfi észre ne vegye. Tekintetében kérdőjelekkel mérte végig a teljesen összezavarodott lányt, majd elmosolygott. Éva tűzpiros arccal viszonozta a mosolyt, sőt még egy kényszeredett „hihi” is elhagyta az ajkait. Ezután turbó fokozatra kapcsolt, és a lehető leggyorsabban bemenekült a liftbe. „Nagyszerű! Most bolondnak néz!” – dohogott magában, de aztán észbe kapott: „Észrevett! És rám mosolygott! Igen, ez a mosoly csak nekem szólt! És akkor most hogyan tovább?”