Mi lehet az oka, ha valaki még 30 évesen sem akar tartós párkapcsolatot? – tettük fel a kérdést pszichológusunknak, dr. Lajos Péternek. Válaszában rengeteg lehetőséget vázolt.

– A párkapcsolatok iránti igény hiánya természetesen egyénfüggő. Mindenkinél más és más oka lehet az egyedüllétnek. Ez az, amit ki kell deríteni. Lehet, hogy fél magától a párkapcsolattól, hiszen egy viszony tulajdonképpen egy mérce. A megmérettetés során pedig fél az egyén, hogy nem fog megfelelni partnerének. Félhet az ember az elkötelezettségtől vagy kiszolgáltatottságtól, esetleg a kudarctól és fájdalomtól, amit neki okozhatnak. Lehet, hogy azt gondolja, a párkapcsolat egyenlő a rabszolgasággal, szabadságvesztéssel. Vagy fél attól, hogy ő csúnya s ezért nem fogja senki választani. Negatív énképe így befolyásolja az ismerkedésben, hiszen ha nincs megelégedve önmagával, hogyan tudna megelégedni akár a randi helyzetével? De lehetnek racionális okai is a dolognak, például munkahelyi viszonylatok.

Nehezebb esetekben a megannyi félelem a kezdeményezés hiányába is torkollhat. Az ember ilyenkor inkább otthon marad, megnéz egy szerelmes filmet és megeszik egy tábla csokit. Ennek és a társaság hiányának következtében azonban egyre inkább bezáródik az egyén, ahelyett, hogy nyitna a világ felé, s fokozatosan ismerne meg új dolgokat, tevékenységeket és végül embereket.

– Ha valaki nagyon nem fogadja el saját magát, leginkább azt szeretné, ha a többiek elfogadnák. Így eljuthat arra a szintre, hogy azt gondolja, valakiknek meg kell felelnie.

Ez az érzés visszavezethető a szülőknek való megfelelésre. Tudat alatt előjöhetnek a régi sérelmeink, amelyeket akkor szereztünk, mikor például rossz jegyet vittünk haza. A múlton sajnos nem tudunk változtatni, azonban hogy jobbá tegyük életünket, fel kell ismernünk a saját magunknak és a másoknak való megfelelés ordító különbségét. Pszichológusunk szerint ezt a szintet a legtöbb esetben csak terápiás módszerrel lehet elérni.

Természetesen a felismerés nem könnyű, de tehetünk apróbb lépéseket pozitívabb énképünk érdekében. Tűzzünk ki csekélyebb célokat, amik megvalósításakor boldogság tölt el minket, hogy „Igen, meg tudtam csinálni!”, és/vagy fokozatosan változtassunk életvitelünkön, hogy világítótorony módjára sugározzon belőlünk az elégedettség. Az egyik leghatásosabb módszer mindenképpen a céljaink s később az álmaink megvalósítása.