Sportesemények. Izgalom, szurkolás, kiabálás, ugrálás. Szorít az ember a kedvenc úszójának, vagy az imádott focicsapatának. Ócsárolja az ellenséget, és izgatottan várja a végkifejletet. Azonban akadnak olyan sportágak, amiktől inkább sírunk a nevetéstől, vagy legalább is elcsodálkozunk azon, mennyire leleményes is az emberi faj.

Extrém vasalás

Az egyik legbizarrabb sport szülőatyja a brit Phil Shaw volt, aki a kilencvenes évek végén, egy napon megunva a semmittevést kiment a háza udvarára, hogy vasaljon. Beszippantva a friss levegőt rájött arra, hogy házimunka a természet lágy ölén megnyugtatóan hat rá, és örömmel tölti el. Legközelebb a közeli hegyet választotta tette helyszínéül, és bumm! meg született benne az ötlet egy abszurd sportágra.

Az extrém vasalás az a sport, amely magában foglalja a veszélyt, a különleges helyszínt és az unalmas házi munkát. Mindegy, milyen terepet választ a versenyző, a fontos az, hogy a lehető legelképesztőbb legyen, ahol kivasalhatja a pólóját. Lehet ez egy erdőben, vagy egy tó közepén, de nem ritka a barlangban, vasúti síneken, vízesés alatt, tenger alján vagy repülés közben „elkövetett” vasalás.

Mára világsporttá nőtte ki magát, 2002-ben világbajnokságot rendeztek extrém vasalásból Bajorországban, ahol 13 ország résztvevői mérhették össze tudásukat. A zsűri tagjai szigorú szempontok alapján pontoztak, fontos volt a vasalás sebessége és minősége, illetve a mutatvány nehézségi foka és művészi kifejező ereje.

Feleségcipelő-verseny

Finnország a Mikuláson kívül otthont adott egy vicces sportágnak is, mely régi hagyományokhoz nyúlik vissza. A 19. században a rablók úgy mérték fel az új tagok erejét, hogy megkérték őket, cipeljék az asszonyt egy darabon. A finnek az első hivatalos versenyt 1992-ben rendezték meg, azóta is minden évben július első felében tartják. A szabályok nagyon egyszerűek, ám annál nehezebbek, a jelentkezőknek egy 250 méteres vizes, homokos, füves és kavicsos szakaszokkal tarkított terepen kell cühölni saját vagy más férfi nejét. A feleségnek legalább 49 kilónak és 17 évesnél idősebbnek kell lennie. Aki elejti, vagy leteszi a hölgyet, az büntető pontra számíthat.

Sajtgörgetés

Ismét az angol kreativitásé a terep, ugyanis brit hagyomány a sajtgörgetés is. Az angliai Cooper’s hegyen rendezik meg minden évben, melynek szabályai egyszerűek és könnyűek, az értelme viszont már sokkal kevésbé lehet világos az emberek számára.

A sajtot legurítják egy hegyről, majd a versenyzők egy perc múlva utána erednek. A sajt a percnyi előnyt kihasználva rendre előbb ér le a hegy aljára, mint a mindenre elszánt résztvevő, így a sajt kontra ember verseny győztese legtöbbször a sajt szokott lenni. A nyeremény sem túl nagy motiváló erő- a győztes haza viheti a harcos tejterméket fogyasztásra.

Csalánevő verseny

A helyszín ismét Anglia, de ez esetben Cornwall városa. Első olvasatra inkább tűnhet rekordkísérletnek, mint sportágnak a csalánevés, mégis sok versenyzőt és rajongót tudhat magának. A versenyben résztvevőnek egy órája van arra, hogy megegyen annyi nyers csalánt, amennyit csak bír.  A csalán adott, a szervezők biztosítják a kellő mennyiséget. Fájdalomcsillapítót bevenni tilos, vizet inni szabad, sőt kell is. A legutóbbi világbajnokságot a múlt hónapban rendezték meg, melynek két győztese is lett.

A ló és az ember maratoni futóversenye

Egy walesi férfi, Gordon Green megunva addigi életét, feleségével Llanwrtyd Wells városába költözött az 1970-es években. Megvásároltak egy házat, és panziót nyitottak. A hely viszont nagyon kicsit volt, sokat tanakodtak azon, hogyan lehetne a forgalmat növelni. Gordon egyszer meghallotta, hogy két ember azon vitatkozik, hogy a ló vagy az ember tud gyorsabban futni. A válasz gyorsan megszületett: ki kell próbálni.

A verseny ma is hatalmas embertömeget vonz a brit kisvárosba. A táv 22 mérföld, vagyis kb. 35 kilométer, melyet nehezít, hogy dimbes-dombos vidéken kell megtenni. Először 1985-ben győzte le az ember a lovat, bár ekkor még csak biciklivel, mivel azzal is lehetett nevezni. 2004 volt az éve annak, amikor az első két lábon futó férfi nyerte a megmérettetést. A nyeremény komoly összeg, mivel minden ló-nyert év után egyre csak növekszik a díj, ma ez kb. másfél millió forintra tehető.

Búvárkodás a mocsárban

Gordon Green nem volt ötlet híján, vagy csak nehezen ment a panzió, de újabb sportággal gazdagította az angol „sporttörténelmet”.

A mocsárban búvárkodás lényege, hogy nagyjából 55 méter hosszú mocsaras árokban két hosszt kell úszni. Egyik normál úszásnemben sem szabad teljesíteni a feladatot, de körülményeket tekintve ez lehetetlen is lenne. Kötelező felszerelés a búvárpipa és a békaláb. A sport annyira közkedveltté vált, hogy mára megszületett a biciklis verziója is a mocsárban búvárkodásnak, mely nagy hagyománnyal bír ma is Llanwrtyd Welles-ben.