Tudjuk, hogy a rovarvilágban rengeteg különleges jelenséggel találkozhatunk. A Time magazin viszont ezúttal a már meglévő ismeretekből válogatott, összeállítottak ugyanis egy 10-es listát a legfurcsább szexuális szokásokkal rendelkező rovarokról. Valóban, a jelek szerint a rovarok szeretik a különös együttléteket.

A molnárpoloska:

A molnárpoloska a hátsó lábaival fodrozza össze a vizet, apró hullámokat hoz létre, amik valójában a ragadozókat is vonzzák. De ha a hím elég kitartó, akkor a ritmusos mozgással odavonzza a nőstényt. A mozgás egészen addig folytatódik, amíg a nőstény nem hajlandó párosodni.  Az aktus során a hím felülről hatol a nősténybe így ő nem, viszont a nőstény ki van téve a ragadozóhalak támadásának. Ennek az az oka, hogy a nőstény molnárpoloskák egyfajta kémiai erényövet fejlesztettek ki, így nem készek azonnal a párosodásra, egy kicsit még úgymond győzködni kell őket. Így azonban ha a nőstény túl sokáig kéreti magát, könnyen haleledelként végzi a légyott helyett.

Az imádkozó sáska: 

Az ájtatos év ellenére a nőstény imádkozó sáskákról az a nézet áll fenn, hogy kannibál famme fatale, aki feromonjaival odacsalja a hímeket, majd násztáncot lejt velük. A szerencsésnek nem nevezhető győztes ez után kiérdemli, hogy a nála jóval nagyobb nőstény hátára mászva megtermékenyíthesse a nőstényt. Az aktus közben pedig a nőstény, mint ismert, lerágja vagy „csak” megrágja a hím fejét.  A fej nélküli hím nem tűnhet túl praktikusnak, de laboratóriumi vizsgálatok szerint a fej nélkül maradt hímek erőteljesebben hozzáragadnak a nőstényhez. Bár más tanulmányok szerint a sáskahölgyek mindösszesen méregből vagy más elfoglaltság híján eszik meg a hímek fejét párzás közben. Talán unatkoznak. Ki tudja?

A poloska:

A poloskák igen kellemetlen állatok, az ágyban lakó apró élősködők vérszívásukkal igen megnehezítik a  kellemes alvást.  Valószínűleg a nem éppen barátságos párzási szokásaik sem toboroznak számukra több rajongót.  A hím poloska ugyanis kiélesített nemi szervével gyakorlatilag felnyársalva a nőstényt, egyenesen a testüregébe hatolva termékenyíti meg.  A hím poloskák - akik egyébként nem az eszükről híresek, néha kisebb identitászavarba kerülve nekiugranak hím társaiknak is. De mivel a hímeknek a nőstényekkel ellentétben nincs meg a megfelelő védelmi mechanizmusa arra az esetre, ha átdöfnék, így a pórul járt és felnyársalt hímek általában belehalnak a társaik által okozott sérülésbe.

A skorpiólégy:

Hát, a skorpiólegyeket nem nagyon érdekli sem a partner ereje, sem az agyi kapacitása. A skorpiólégy hölgyek gyengéje: a köpködés.  Ők ugyanis a nyálelválasztási képesség alapján választják meg a párjukat.  A hímek, hogy kedveskedjenek szívük választottjának, egy tápláló nyáladagot köhögnek fel, mintegy nászajándékként a hölgy számára. Az apró kedvesség lehetővé teszi, hogy a nőstény ne hagyja a hímet faképnél és egyúttal el is vonja a figyelmét arról, hogy esetleg az aktus után a hölgy elfogyassza a partnerét. A skorpiólegyek elég kicsapongó életet élnek. A nőstények akár 9 hímmel is párosodhatnak rövidke életükben. Az is igen jellemző rájuk, hogy amint a nőstény elfogyasztotta a nyálas ajándékot, azonnal véget vet a szexuális aktusnak.  A hímek viszont a megmaradt nyálat, mint valami félig megevett doboz bon-bont félreteszik, és alkalom, illetve új nőstény láttán előkapják és kezdik elölről a csábításaikat.

A szappanbogyó-bogár: 

Ők a tantra-szex hívei a rovarvilágban.  A nőstények igen kevesen vannak, így a hímek bármilyen extrém helyre követik kedvesüket. A bogarak párzás közben úgy néznek ki, mintha egyformák lennének, a hátulsó párzó szerveikkel összeragadva.  Ezt az állapotot pedig akár 11 napon át képesek fenntartani. Ez igen romantikusnak tűnhet, de valójában az összeragadás arra szolgál, hogy a hím közben egy olyan anyagot fecskendezzen a nősténybe, hogy az, összeragadt nemző szervével, más hímekkel később már ne tudjon párosodni.  Néhány esetben az aktus addig tart, amíg a nőstény le nem rakja a petéit. Sőt, olyan is előfordul, hogy a hím éppen csak annyi időre húzza ki a nemi szervét, hogy a nőstény a petéit lerakhassa és amint befedte földdel őket, a hím már tolja is vissza belé a szerszámát. Hiába, vannak pasik, akik ragaszkodó típusok.

A szentjánosbogár:

A szentjánosbogarak mindenképpen a legrikítóbb bogarak közé tartoznak. A különlegességük, hogy kis kódokban pislákolnak, hogy az egyes fajok megtalálják egymást. De a beindult hímeknek vigyázniuk kell, ugyanis létezik egy olyan szentjánosbogár-faj, melynek a nőstény egyedei képesek imitálni más fajok párzásra szólító villogását, de az odaérő heveskedő hímet felfalják. A kutatók szerint ezt a viselkedést a már megtermékenyített – tehát szexuálisan kielégült – nőstények produkálják és valószínűleg a hímek spermiumában lévő anyagok segítségével válnak képessé a mutatványra. Tehát a kielégülés után még egy kis nassolni valót is biztosítanak a hölgyek számára a sikerrel járt hímek.

A kérész:

Arisztotelész volt az első, aki beszámolt arról, hogy a Fekete-tenger közelében létezik egy rovarfaj, mely csupán egyetlen napig él. Ez volt a kérész. Valójában a rovar sokkal több ideig él, mint 24 óra, de a filozófus megfigyelései csak az utolsó fejlődési fázisra vonatkoztak. Arisztotelész az ephemeron ("egy napig megjelenő") nevet adta nekik. A kérészek valójában évekig elélnek, de amint elérik az ivarérett kort, már csupán egyetlen dologra van lehetőségük és idejük: szaporodni. Így hát a kérészek nemi élete nem más, mint erőltetett rohanás, ami nagyjából úgy néz ki, hogy egy rakás hím üldöz egyetlen nőstényt és a szerencsés nyertes a nőstény hátán várja azt a pillanatot, mikor ivaréretté lesz és egyből meg is kezdi az aktust. Ezek a hatalmas rovarorgiák pedig olyan méreteket ölthetnek, hogy még az időjárási radarok is érzékelhetik őket. A szaporodási rituálé (és a peték lerakása) után az összes kérész elpusztul.

A mézelő méhek:

Itt bizony nem nagy értéket képviselnek a hímek. Több ezer hím várja, hogy megtermékenyíthessen egyetlen szűz királynőt, de csak kevesen járnak sikerrel. A királynő mindössze mintegy 12 alkalommal képes párzani. A hímek köröket rónak, és közben megtermékenyítik a repdeső királynőt.  Minden egyes hím nagyjából 7-10 alkalommal képes párzani a királynővel.  A légyottokat követően a királynő elraktározza a spermát, és csupán néhányat használ fel időnként, hogy megtermékenyítse a petéit. Mikor a hím végzett, pénisze kiszakad a testéből, és ez sajnos a véget jelenti számára.

A sziszegő csótányok:

A mostanában háziállatként is széles körben kedvelt madagaszkári sziszegő csótányok az igen erős, sárgás hasi páncéljukról a legismertebbek.  A nevüket arról a hangról kapták, amit párzás közben adnak ki. Ilyenkor ugyanis a hímek rárontanak a nőstényekre, és azok igyekeznek visszaverni a támadást a hátsó lábaikkal. Ez a küzdelem adja a jellegzetes hangot. Ezek a dülledt szemű nehézfiúk gyakorlatilag mindenre ráugranak, ami mozog. Beleértve a többi hímet is. Így valószínűleg nem csoda, hogy a hölgyeket már akkor is becserkészik, ha azok igyekeznének ellenállni. Egyes elméletek szerint viszont a hímek azzal, hogy engedik a nagyobb hímeket, hogy rájuk ugorjanak, gyakorlatilag kikitatják az erősebbeket, és így megnyílik előttük az út, a nőstények felé. Bármelyik elmélet a helyes, egyik taktika sem tűnik túl megfontoltnak.

A fügedarázs:

A hím fügedarazsak valószínűleg a legfélénkebb rovarok közé tartoznak, hiszen el sem hagyják otthonaikat egész életükben A fügék belsejében kelnek ki, és ahogy elérik a megfelelő kort, csak egyetlen cél lebeg előttük: nemzeni. Amíg a nőstényegk a fügefa hím virágaiban kikelve szárnyaikat bontogatják, a szárnytalan hímek  igyekszenek a közelükbe kúszni. Ezt a folyamatot megismétlik minden nősténnyel. Az aktus és a fügefa beporzása végeztével a hölgyek otthagyják a hímeket és elrepülnek a következő fügefákig.