Ma már ha valakinek a felkarja van kitetoválva, senki sem ütközik meg. A lázadás ilyen formája már társadalmilag elfogadott, tehát polgárpukkasztás céljából felesleges vesződni vele. Hasra sem tanácsos tetetni, hiszen senki nem lát a jövőbe, így nem is lehet előre tudni, hogy később mekkorára feszül ki a „vászon”. Általában a hátra kerülnek az igazi képregények, hiszen nincsenek zavaró mellbimbók, a női kuncsaftokról nem is beszélve. Tehát a hát a sárkányok, szárnyas állatok és emberek, illetve egyéb mitológiai élőlények leggyakoribb lelőhelye.

Ha valaki úgy tetováltatja magát, hogy az pont kilátszódjon a feneke felett a csípőnadrágjából, akkor ezzel a férfiaknak azt képes üzenni, hogy valószínűleg érdemes meghívni még egy italra. A vádlin lévő azt jelzi, hogy viselője majd akkor is vagánynak akar látszani, ha már nem szedi a szteroidokat, és leereszt a karja. Aki pedig intim részekre tetováltat, az vagy magamutogató, – és ezt rendszeresen gyakorolja is – vagy éppenséggel pont attól fél, hogy mutogassa rejtett részeit, tehát ha mégis látja valaki, akkor azt hazudhatja önmagának, hogy a másik biztosan a tetkóján röhög.

Tetoválást mindenki különböző indokkal csináltat. Van, aki csak egyfajta divatot követ, és valami jelentés nélküli mintát rajzoltat magára, ami jól mutat. Van, aki az élete egyik döntését akarja megjeleníteni, hogy sose felejtse el azt. Aztán vannak, akik különböző cégek logóival ékeskednek. Ők biztosan a mának élnek, hiszen egy nagy múlttal rendelkező cég is csődbe mehet, vagy változtathat az emblémáján. De egyesek hisznek a magukon hordott védelmet nyújtó, idegen nyelven írt szavak erejében is. Akiken pedig mesebeli lények láthatóak, azok maguk is képzelt világban élnek. És ha valakin az áll: „Szeretlek Marcsa!”, akkor Marcsa megérdemli, hogy egy életen át azon a férfin díszelegjen, akiből ilyen heves reakciót váltott ki. Kivéve, ha az illető ökléről van szó.

Az eddig leírtakat persze senki se vegye komolyan, hiszen minden tetoválásnak más a története, és csak egy könnyed, nyári eszmefuttatás kedvéért lehet általánosítani. De az már biztos, hogy a tetoválás felelősség. Nem érdemes egy röpke ötlet, akár valamilyen divatos eszme miatt tű alá állni-ülni vagy feküdni. A mai világban viszont olyan sokszor kell megújulni, megváltozni, és az esetleges bukások után újra felépülni, hogy sokan nem szeretnék, ha az örökölt tulajdonságaikon kívül lenne rajtuk valami örök. Tehát lehet, hogy inkább azok szerethetik a testdíszítés ezen módját, akik nem szeretnének változni, és ezért kapaszkodnak valamibe, ami – hacsak lézerrel vagy sebészileg el nem tüntetik – egy életre szól. Több bőrt egy ideig nem fogunk lehúzni a témáról.

Kapcsolódó anyagok:

$$1921$$

$$1936$$

$$1967$$

$$2245$$