Különféle törésekről beszélhetünk, eltörhet egy csont hosszában, vagy széltében, eltörhet mélyben úgy, hogy a húst nem sérti meg, valamint eltörhet úgy is, hogy a lágy részeket (izmokat) az eltört csontvégek átfúrják, illetve szilánkosan is eltörhet.

Zárt törésnek nevezzük azokat a töréseket, amelyek a lágy részeket nem sértik. Ezek a jóindulatú törések, és helyes kezeléssel, a fiatal és közép korában csaknem maradéktalanul meggyógyulnak.

A nyílt törés a zárttal ellentétben a lágy részekben is marcangoló sérüléseket okoz, mindig súlyos, sőt életveszélyes sérülés is lehet a fertőzés veszélye miatt. Hogyan gyógyul a törés?

Mindkét törési felület (az eltört csontok mindkét törési vége) egy gitt-szerű váladékot termel, az úgynevezett „kallus”-t, amely az eltört csontrészeket összeforrasztja. A forradás helyén a rendes csontfelszínekből kiemelkedő, hurkaszerű képződmény keletkezik. Olyasféle, mint amilyen dombos-hurkaszerű a pecsétviasz, mellyel a régi időkben a csomagolópapír végeit összeragasztották.

A kallus-forradás alatt a csontok szabályszerűen összenőnek és az immár felesleges, a csontok felszínéről a forradás helyén kiemelkedő hurka is lassanként eltűnik, visszafejlődik. Ezért van, hogy az első hetekben a gyógyulásban lévő csonttörési helyeken dudoros, kiemelkedő képletet érzünk, míg később, a teljes gyógyulás után, már az izmokon át éppen olyan a csontok fogása, mint az ép csontoké.

A csonttörés kezelése

A csonttörés kezelésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a törött végek az izmok húzóhatása folytán nem illeszkednek pontosan egymásra, hanem többnyire egymás fölött állnak, minél fogva a kar vagy láb rövidebbé válik. Elsősorban tehát az orvos az úgynevezett tör-végeket, az eltörött csontok két végét, megfelelő eljárással a normális helyre illeszti, ami persze némi fájdalommal jár.

A második fő feladat, hogy a törött csontvégeket a helyes fekvésben kell megrögzíteni. Ez vagy az úgynevezett sínkötéssel, vagy az úgynevezett nyújtókötéssel, vagy gipszkötéssel történik. Hogy a csontokat valóban helyesen illesztették-e össze, azt röntgennel ellenőrzik.

A modern gyógyászatban arra törekednek, hogy minél előbb biztosítsák az eltört végtagnak a mozgási képességét, mert minél tovább vonják ki az érintett szervet a rendes működéséből, annál inkább jelentkeznek a törés kellemetlen következményei, esetleges izomsorvadás, izületi merevedés, stb. Járókötésnek nevezzük az olyan kötést, mely nem köti a beteget az ágyhoz, amely lehetővé teszi, hogy a beteg már néhány nappal a törés után járhasson, rendes munkáját folytathassa.

A csonttörések időtartama annál rövidebb, minél fiatalabb a páciens, és minél jobb az általános egészségügyi állapota. Általában a legjobb indulatú (legrövidebben tartó) törések az ujjperctörések. Sorban utána következnek a kézközép, vagy lábközép-csontok törése (átlagos gyógyulása három hét), a bordatörések (átlagos gyógyulása három hét), kulcscsonttörés (gyógyulása négy hét), alkartörés (gyógyulása öt hét), sípcsonttörés (gyógyulása hét hét), combcsonttörés (gyógyulása tíz hét), combnyaktörés (gyógyulása tizenkét hét), medencecsonttörés (gyógyulása 12-16 hét).

Leggyakoribb törések az alkartörés és a lábujjperc törés. Gyermekeknél nagyon gyakori a kulcscsonttörés.

Mindenféle törésnél azonnal orvoshoz kell fordulni, minthogy a törött csontvégek helyes összeállítását, a törés legcélszerűbb kezelését csak az orvos tudja szakszerűen elvégezni. Ehhez azonban tudnunk kell felismerni a csonttörés jeleit. Ezek jelei: heves fájdalom, a szóban forgó végtag rendellenes alakja, valamint az, hogy a balesetet szenvedett egyén azt a tagját, amelyen a törés történt, nem tudja mozgatni. Ezen tünetek közül egyik vagy másik hiányozhat! A laikus kétes esetekben ne kísérletezzen, mert kárt okozhat a betegnek!