Az iskola célja – sok más mellett –, hogy a gyermekekben egyfajta kötelesség tudat fejlődjön ki. Meg kell tanulniuk, hogy tetteiket távolabbi célok kell, hogy motiválják, mert minden, amit itt elsajátítanak, segíti őket abban, hogy olyanná váljanak, mint a példaképeik. Az óvoda hirtelen ötlettől vezérelt cselekvéseit felváltja a „mindennek megvan a maga ideje” elgondolás, amihez, bár ezt nehéz elképzelni, de rettentő gyorsan képesek alkalmazkodni. Ennek oka az, hogy a gyermekek fejlődési folyamatában 7 éves koruk környékén változás következik be, testileg és pszichésen egyaránt. Testileg ezek jól nyomon követhető változások, nyúlánkabbak lesznek, megjelenik a kisfiús, kislányos testalkat.

A pszichés változások közül a legfontosabbak talán azok, hogy vágyaik teljesedésének azonnali igénye már nem nyom el minden mást, már képesek várni, még ha csak rövid ideig is és képesek valamelyest előre tervezni. Egyre jobban motiválják őket a környezetük elvárásai.

Mégis sokuknak nem lesz fenékig tejfel az iskolakezdés.

Szakemberek becslése szerint Magyarországon az iskolába kerülő gyerekek 15-30 % küszködni fog az iskola rendjével, beilleszkedése nem lesz zavartalan. Hierarchikus viszonyok alakulnak ki, aki pedig nincsen hozzászokva a közösséghez, például, mert nem járt óvodába – bár ma már kötelező legalább egy évet oviba járni az iskola előtt –, komoly nehézségekkel fog küzdeni a konfliktuskezelés terén. Az iskolai munkát leginkább a magatartászavarok akadályozzák.

Nagyon fontos, hogy legyen a gyereknek valamennyi alaptudása, mielőtt bekerül a suliba, ugyanis tanulási problémákat okoz ennek hiánya. Ma ezt már nézik az iskolaalkalmasság vizsgálata során. Tudniuk kell tájékozódni időben és térben, valamennyi matematikai tudást is magukkal kell hozniuk, valamint megfelelő verbális szintet el kell érniük. Ezek hiányában – vagy ha nem tudja gyorsan pótolni hiányosságait –, a gyerek lemarad, a sok negatív visszajelzés a tanároktól pedig agressziót szülhet. Ez nagy problémákat okozhat az iskolai előmenetelben.

Az iskolai kezdő szakasznak meghatározó szerepe van a sikeres felnőtté válás folyamatában, ekkor alapozódik meg a tanuláshoz való pozitív attitűd, ekkor dől el, hogy elveszíti, vagy fejleszti természetes kíváncsiságát, kialakulhatnak és rögzülhetnek a sikeres, önálló tanulási technikák.

A tanítók a gyerekek lemaradásának okát a legtöbb esetben a szülői segítség hiányában látják – míg a szülők, természetesen a tanárokat hibáztatják. Sok esetben azonban az ilyenkor jelentkező problémák már korábban is léteztek, csupán a megváltozott körülmények felszínre hozták őket. Például a szülők többsége nem tudja, hogy ha az óvodai évek alatt nem beszélgetnek rendszeresen a csemetével, akkor 8-10 éves korára bezárkózik, problémáiról nem fog beszélni és ekkor már hiába is próbálkoznak. A gyors élettempó mellett is rá lehet szánni félórát estefelé, ez is elegendő. A beszélgetés pedig ne kikérdezés legyen, hanem tényleg beszélgetés!

Sok minden befolyásolja, hogy a gyerek hogyan teljesít a suliban, hivatalosan, ha betöltötte hatodik életévét ott a helye, de számtalan esetben jobb, ha inkább később kezdi az általános iskolát. Egy hét éves gyerkőc nem csak szociálisan, de szellemileg is érettebb, ez pedig könnyít a helyzeten.