Az első és a második életév között a gyermek felfigyel azokra a személyekre, tárgyakra, amelyek körülveszik. Ezeket a képeskönyveiben is felismeri, ha azok, akik vele foglalkoznak, ölbe veszik, mutogatva ismételgetik az ábrázolt tárgy stb. nevét, mondókát, éneket, mesét fűznek a képhez  (lásd: mutogató, keresgélő képeskönyv).

A második és a harmadik életév között a mesélő könyvek kerülnek előtérbe. A gyermekek életének mindennapi eseményei, az állatokról szóló játékos, kacagtató mesék. Ezekben az ellentétek, a különböző jellemvonások, a többszöri ismétlődések és hangutánzások keltenek érdeklődést és szereznek örömet. Az egyszerű történetek, verses mesék, egy-egy részletét a képnézegetés közben a gyerekek saját maguk is mondogatják.

A harmadik és negyedik életév között az elbeszélések és történetek témája továbbra is a gyermek, és azok az élmények, amelyeket átélt, vagy majd átélhet. A kölyökállatokról, állatcsaládokról szóló mesék, mert az állatok viselkedése áttekinthetőbb a gyermekek számára, bevezet a felnőttek világába. Ebben az életkorban a gyermek a többször hallott mesék közül ki tudja választani azt, amiről hallani akar. A meséhez tartozó képek alapján fel tudja idézni a mesék egy-egy részletét is.

A negyedik és az ötödik életév között az elbeszélések a környező világról szólnak. Az állatmeséket felváltják a tündérmesék. A gyerekek emlékezet alapján felidézik a mese hősének cselekedeteit.

A mese hallgatása közben vagy a befejezés után kifejezik a mese hősével szemben érzett rokonszenvüket vagy ellenszenvüket. Szívesen hallgatják és utánozzák a hangutánzó szavakat: a békák, madarak hangját. Általában már a hosszabb és bonyolultabb meséket is kedvelik.

Az ötödik és a hatodik életév között a népmesékből és a műmesékből válogatott mesék kerülnek előtérbe. Mivel a valóság és a mese már különválik, ezért a novellameséket és a folyatásos meséket is szívesen hallgatják. Olyan hősökkel is megismerkednek a gyerekek, amint amilyen Erős János vagy Ludas Matyi. Azok a gyerekek, akik folyamatosan sok szép mesét hallgathattak, szívesen mondanak el önállóan is egy-egy mesét. Beszéd közben használják a mesében megismert szavakat, utánozzák a mesék pozitív hőseit. Amikor a 6. életévüket betöltve iskolába kerülnek, már azt is tudják, hogy a könyvekben sok sok minden megtalálható.

Hogyan meséljünk? Mindennél fontosabb, hogy neki meséljünk, hozzá szóljunk! Ezt kívánja a kicsi is, amikor azt mondja: „Csak nekem mesélj”. Látni akarja az arcunkat, a szemünket, meg akarja fogni a kezünket. Együtt akar lenni velünk abban a világban, amelybe bevezetjük. Viszonzásul megmutatja önmagát, és elmondja mindazt, ami őt foglalkoztatja, ami vele történt, amit szeretne, szóval mindazt, amit gondol és érez.

Keressük meg a mesehallgatásra a megfelelő körülményeket. Ne meséljünk étkezés közben, sietve, amikor az óránkat kell figyelnünk. Akkor meséljünk, ha a gyerek már kijátszotta magát, ha kéri, hogy meséljünk, és amikor úgy látjuk, szüksége van arra, hogy meséljünk neki. Ne csak azért meséljünk, mert a mese leköti a gyereket, és ez idő alatt könnyű őt irányítani. A gyermeket ismerve alakítsuk ki, hogy mikor meséljünk és azt is, hogy meddig. Törekedjünk arra, hogy a mesélésnek is helye legyen a gyermek életében. Úgy meséljünk, hogy utána vissza tudjuk vezetni a gyermeket a játékba, vagy más, soron következő tevékenységbe.

Készüljünk fel a mesemondásra. Az életkornak megfelelő könyvek megismerése után mi ismerjük meg először a mesét. Közben figyeljük meg, hogy ránk a mese milyen hatást gyakorol? Megértettünk-e mindent  a mesében? Ha igen, a gyermek érti-e majd azt, amit neki elmondunk, mi az, amiről a gyermeknek a mese előtt kellene szólni, hogy ne érje váratlanul, hogy megértse?

El kell döntenünk, hogy felolvassuk vagy könyv nélkül mondjuk el a mesét. Ha nem tudjuk visszaadni a mese szövegét, hangulatát, akkor inkább olvassuk fel, ügyelve a kifejező előadásmódra.

A rohanós hétköznapokban sokszor csak este van idő a mesélésre. Próbáljuk úgy alakítani az időnket, hogy ez sose maradjon ki. Ne feledjük, a közös „odabújós” mesét a tévé, a dvd és a magnó sem tudja helyettesíteni.

Kapcsolódó anyagok:

$$2109$$