A kályhákban vígan lobogó tűz annak a napsugárnak a melegét árasztja felénk, amely régi időkben a hatalmas őserdőkre tűzött alá, és azután évezredeken át volt elraktározva a föld belsejében.

A benzinnel, gázolajjal robogó autókat is tulajdonképpen az ősrégen sütött napsugár energiája hajtja. A napsugárzásnak a növényekre gyakorolt hatása határozza meg végeredményben az életet a földön és az emberiség sorsát.

A napsugárzás erőssége, minősége, tartama a Földön helyről-helyre erősen változik. Sőt ugyanazon a helyen is, a forró égövet kivéve, az év különböző szakaiban.

Nem csoda, ha a Föld felületén olyan változatos élővilágot találunk. Az Alpokban, ahol az erős ibolyántúli sugárzás következtében a csodálatosan pompás színű alpesi virágok nyílnak, és a trópusi őserdőkben, amelyeknek homályában buján tenyészik az élet, a napsugárzás minden szempontból igen különböző.

Mindenkinek feltűnhet az a szabályosság, amely ismerős növényeink virágzásának idejében mutatkozik.

Így a hóvirág tél vége felé, az ibolya kora tavasszal virágzik, az őszirózsa, a krizantém ősszel. 

A virágzás megindulásában nagy szerepe van a hőmérsékletnek, de a legutóbbi időkben derült csak ki, hogy nem ez a fő tényező, hanem a napsütés időtartama.

Erről úgy győződhetünk meg, hogy mesterségesen szabályozzuk az időt, ameddig fény éri a növényt. Az tapasztalhatjuk például, hogy az olyan növények virágzása, amelyek rendes körülmények között csak az őszi rövid nappalok idejében virágoznak, már nyáron is megindítható, ha nappal néhány órára sötétbe visszük őket. Vagy fordítva; ha ezeket a növényeket ősszel a rendes nappali fényen kívül még mesterségesen tovább is megvilágítjuk, akkor virágzásuk elmarad.

Még érdekesebbek azok a kísérletek, amelyek azt vizsgálták, hogy különböző színű és erősségű fénysugarak hogyan hatnak a növényekre.

A leghatásosabb a vörös fény, azután pedig a kék, majd hatásos még a zöld és a sárga sugarak is. Az ibolyántúli és a vörösön túli sugárzás alig jöhet számításba.

A fény erősségétől is függ a felhasznált széndioxid mennyisége és ezzel együtt a növény fejlődése. Normális körülmények között a növények bizonyos határig annál jobban nőnek, minél erősebb fény éri őket. A határt a levegő széndioxid tartalma szabja meg.

A sugárzás színe és erőssége szerint nagyon változik a növények úgynevezett fototropismusa. Előfordulhat, hogy ugyanaz a növény gyenge fénynél a fény irányában görbül, erős fénynél pedig éppen ellenkezőleg.

Különböző színű sugárzásnak a csírázásra való hatásával is folytattak kísérleteket. Salátamagokat olyan erős vörös fénnyel világítottak meg, amely mellett 50 %-uk kicsírázott. Azután azt vizsgálták, hogyan változik meg a csírázás százaléka, ha ehhez a vörös fényhez még más színű fényt is hozzáadnak. Kék és ibolya színű fény a csírázást csökkentette, sárga, narancs színű, és élénk piros pedig erősen elősegítette. Rendkívül érdekes, hogy a nagyon erős vörös sugarak a csírázást teljesen megakadályozták.

A nem látható sugárzás hatását is vizsgálták. Csak néhány példa ezekből:

Az ibolyán túli sugárzás erősen növeli a gyümölcsökben a festékanyag képződését. Az alma például színesebb lesz erősebb ibolyán túli sugárzás hatására. Ezzel szemben a vörösön túli sugárzás az alma ráncosodását okozza.

-Németh Ágnes-