A sokadik utas: a Harag 2. rész

2009. 08. 11.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.

Hát egy hímnemű utas – aki annyira szerencsés volt, hogy a lépcsőnél feljebb jutott – slicce volt az, amely mögött észlelhetően ott volt a helyén, aminek lennie kellett. Majd tekintetem feljebb siklott, egészen az egyén kajánul mosolygó arcáig, miközben kezemet elfordítva a csípőjéhez szegeztem a könyökömet, ezzel taszítva el a visszataszító férfit, akit ha nem tartottam volna folyamatosan távol magamtól, akkor visszahelyezkedett volna a kezem felé.  

A furcsa tolakodást senki sem látta, a tömött konzervállapotban mindenki megpróbált olyan helyre nézni, ahol nem lát embert. Megdöbbenésemben eszembe sem jutott, hogy ordítozzak vele. Azt gondoltam, hogy ha csúnyán nézek rá, talán észreveszi, hogy nem vagyok ismerkedős fajta. Másfél megállón keresztül néztem farkasszemet a farkas úrral, aki nem zavartatta magát addig, míg végre eljutottam ameddig akartam, és leszálltam.   Napjaink híreiben arról hallhatunk, hogy a tavalyi évhez képest megduplázódott a BKV alkalmazottai ellen irányuló támadások száma és súlyosabbak is lettek az esetek. Viszont ha az egyik utas bántalmazza a másikat, a segítséget mindig a buszvezetőtől várjuk, de ha már őt is bántalmazzák, akkor az utas a saját biztonságérzetét is pillanatok alatt elvesztheti.

   Azonban van olyan helyzet, amikor valóban jogosnak érezzük, ezeket a támadási adatokat. Egyik éjjel vártam az utolsó buszomat, ami normális esetben tíz perc alatt hazarepít, hiszen a sofőr is gyorsan be akarja fejezni a munkáját. Ahogy ott álltam a buszmegállóban, már elképzeltem, hogy végre leveszem az új cipőmet, ami kidörzsölte a kislábujjaimat, és kényelmesen leülök a konyhában, amíg harapok valamit – ami miatt előre bűntudatom volt, hiszen nem egészséges késő este enni.    Meg is láttam az utolsó buszomat, amint közeledik felém. Előre léptem, és a busz még közelebb ért, majd még közelebb… és elment előttem, anélkül, hogy esélyt adhatott volna arra, hogy legalább megkíséreljek belekapaszkodni az ajtónyitó gombjába. Így morgolódva hazasétáltam a kidörzsölt kislábujjaimmal, és sikerült pótolnom az emiatt elégetett kalóriákat is. Aztán rájöttem, hogy talán jobb is egyedül hazasétálni, mint esélyt adni arra, hogy a buszon valaki ismét felidegesítsen. Hiszen a legutálatosabb dolog a tömegközlekedésben, az utastársak viselkedése.

Kapcsolódó anyagok:

$$4281$$

$$2501$$

$$2502$$



Szerző

donna.hu



Scroll to Top