A vese szerepe: a vérből kiválasztani a felesleges folyadékot, és a szervezet részére nem használható anyagokat. A veseproblémákkal küzdők étrendjében elsősorban két dologra kell tekintettel lenni, a fehérjeanyagokra és a sóra. A fehérje, olyan természetű anyag, mint például a tojásfehérje. Ezt az anyagot azonban nemcsak a tojás tartalmazza. Sok fehérje van a húsokban, a hús egyike a legnagyobb fehérje tartalmú anyagoknak. A fehérjetartalmú ételekre viszont a szervezetnek nagy szüksége van, ezért a veseproblémával küszködők diétájában a fehérjefogyasztást meg kell szorítani, de nem szabad megtiltani. A vesebajnál az étrendünkben a hússal szűkösen kell bánnunk. Hús helyet rövidebb-hosszabb időn át, adjunk főzelékszeleteket, főzelékeket¬ szelet formájában kisütve. Nem mintha ezek pótolnák a hús tápértékét, hanem az illúzió kedvéért. A szelet formájában kisütött főzeléket ugyanis úgy lehet vágni, mint a húst. Adjunk továbbá főzelékpudingokat, és szuflékat mártásokkal. A fűszerekkel is rendkívül csínján kell bánnunk. A veseproblémával küzdő embernek nem szabad olyan fűszert ennie, amely a szájában csípős érzetet kelt, mint például a mustár, zeller, retek, hagyma, fokhagyma, petrezselyem, stb. Ízesítésre használjunk majorannát, és gyenge húslevest. Ha már húst adunk, akkor ezek csak főtt húsok legyenek, amelyeket mártásokkal tehetünk ízletessé. A hús kivonatanyagait tartalmazó húsleves szigorúan tilos, már csak azért is, mert a vesebeteg diétájában arra is ügyelnünk kell, hogy minél kevesebb folyadékot vegyen fel a beteg. A legnagyobb nehézség azonban a vesebeteg diétájában a sótlan főzés okozza. Az ételek ízét főképpen a ső adja meg, a só hiánya nagyfokú étvágytalanságot okozhat. A sót a fentebb említett, el nem tiltott fűszerekkel lehet pótolni, tehát a „nem csípős” fűszerekkel, amelyekhez hozzávehetjük még a köményt, az ánizst és a citromot is. Ezek a vesét nem izgatják. A szokásos híg levesek helyett, adjunk erősen besűrített, főzelékes, valamint gyümölcsleveseket, amelyekben minél kevesebb legyen a folyadék. Kerülendők az állati belső szervek is, a máj, a vese, a tüdő, a nyelv, és a velő is. Só nélkül, a párolással készült húsok jó ízűek. A főzelékek közül kerülni kell a paradicsomot, rebarbarát és a parajt, mert ezek sok oxalsavat tartalmaznak, ami izgatja a vesét. Spárgát azonban gyakran adhatunk, mert a spárgának vizelethajtó hatása van, már pedig a vesebetegségeknél fontos, hogy a beteg vesék által kellő mennyiségben ki nem választott vizeletet kihajtsuk. A főzelékeket legjobb lenne édesen készíteni, bár ez a megszokott sós ízt nem pótolja. A tésztákban már bővebben válogathatunk. Amennyi tojást a tészta elkészítése megkövetel, annyi a legszigorúbb diétában is megengedhető. Kivételek az olyan, teljes fehérjementes napok, amelyekre vonatkozóan az orvos rövid időn át minden fehérje fogyasztását eltiltja.