A terület kutatását Uri Hasson kezdte el a Princetonon. Funkcionális MRI szkennerrel (mágneses magrezonanciás képalkotási módszer) figyelte a tesztalanyok agyi aktivitását, miközben azok különböző filmeket néztek. De a gondolatolvasás e formája nemcsak a hollywoodi filmeseket és a professzorokat érdekli, az üzleti életben a reklámoknál jelenthet új lehetőségeket.

Ron Wright, a neuromarketinggel foglalkozó Sands Research Inc. elnöke ezt mondta munkájáról CNN-nek: "Különleges belátást nyújt a fogyasztók öntudatlan reakcióiba, ha meglátják egy termék reklámját (video, nyomtatott vagy digitális formátumban), dizájnját, csomagolását."

Ez egyelőre nem helyettesíti a létező marketingkutatási módszereket, hanem segít olyan információt is megismerni, amelyet a tesztalany nehezen tud szavakba foglalni. Jelenleg három mérési módszert használnak a neuromarketing kutatói: funkcionális MRI, mérik a bőr hőmérsékletének változásait és elektroenkefalográfiát (EEG-t), amely a fejen rögzített elektródák segítségével méri az agyi elektromos rezgéseket. Az EEG-t párhuzamosan alkalmazzák egy szemmozgást követő rendszerrel, hogy tudják, mire fókuszál a képen, így szinte képkockáról képkockára követhetik a néző érzelmi reakcióit.

Wright szerint ezekkel az eszközökkel lehetséges kialakítani egy olyan rendszert, amellyel megnövelhetik a reklámok hatását. A reklámot néző emberek agyi aktivitásában van egy hirtelen ugrás a reklám első 800 milliszekunduma alatt. Ilyenkor a néző agyának frontális lebenye lép működésbe, hogy eldöntse, látta-e már ezt a reklámot, végig akarja-e nézni, és ha igen, mennyi agyi kapacitás kell a megtekintéséhez. A következő 4-5 másodperc kritikus a néző figyelmének fölkeltésében. Egy jól elkészített reklám fenntartja ezt az érdeklődést, és egy magasan futó vízszintes vonal látható a fogyasztó agyi aktivitásának görbéjén. A klasszikus reklám elkezd egy történetet, megmutatja a logót, majd befejezi azt, így a 30 másodperces reklám végéig képes fenntartani az érdeklődést.

Eddig kevés ilyen témájú kutatási eredmény látott napvilágot tudományos lapokban. A neuromarketinggel foglalkozó cégek már csak az üzleti titoktartási szerződések miatt sem adják ki a kutatási eredményeiket. Érthető tehát sokak ellenérzése, mert ha valamit, akkor az emberek befolyásolásának tudományát bizonyosan lehet rosszra használni, és ráadásul azt sem tudhatjuk, egész pontosan hol tartanak a kutatások.