Hajszál a levesben, szöszmösz a húson, pörköltszaftos asztalterítő, flegma felszolgáló: olyan rémálmok, melyeket senki nem szeret átélni, ha egy nyugodt éttermi vacsora elfogyasztására vágyik, azonban ezek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Ellenőrzés ide, ellenőrzés oda, ettől sokkal több dolog is az ételünkbe (sőt környezetünkbe) kerülhet, amit talán nem is gondolnánk…

Egy éttermi konyha alapkövetelménye a tisztaság, amit nem csak a hivatalos szervek, de a vendégek is számon kérnek, azonban ehhez igen komoly kemikáliákat is előszeretettel használnak, melyek akarva akaratlanul az ott készülő ételeket is érinthetik, főleg ha nem kellő odafigyeléssel alkalmazzák. Ezeknél a vegyszereknél Amerikában például előírás, hogy minden olyan felületen alkalmazni kell, mely az ételekkel érintkezhet, illetve, hogy a használatukat követő harminc másodpercen belül a kórokozó mikroorganizmusok 99,99 százalékát semlegesítse, ehhez viszont a legjobban megfelelő vegyszer a klór. Bár az emberi szervezetre igen káros és mérgező, mégis a leggyorsabb, a legolcsóbb megoldás, így szívesen alkalmazzák nem csak az éttermekben, de a háztartásokban is.

„Szinte nincs olyan vállalkozás, amely tevékenysége során ne használna fel valamilyen veszélyesnek minősülő vegyi anyagot. A vendéglátóegységben ott vannak a különböző fertőtlenítőszerek, vízkőoldók, takarítószerek. Mindezekre vonatkozik a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény és a végrehajtási rendeletei, amelynek közegészségügyi szempontból való megfelelését hatóságunk vizsgálja, ellenőrzi” – tájékoztatja lapunkat Dr. Varga Erika, megbízott Veszprém megyei tiszti főorvos.

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), a vegyszerek és veszélyes anyagok használatát folyamatosan ellenőrzi, így elviekben biztosak lehetünk abban, hogy egészségünket nem károsítják, az már más kérdés, hogy a környezetünkre milyen hatást gyakorol például a hypo, melynek alkalmazását a hatóság is javasolja:

„A fertőtlenítésnél a hypó az előírt fertőtlenítőszer, mert széles spektrumú, ami azt jelenti, hogy egyaránt elpusztítja a baktériumokat, vírusokat, gombákat” – tájékoztatnak. Elárulják azt is, hogy „azokon a helyeken, ahol a felülettel az élelmiszer közvetlen érintkezik mindig tiszta vízzel el kell távolítani a fertőtlenítőszert”, mely tény némileg megnyugtató, azonban a környezettudatosság problémáját még mindig nem oldja meg.

A környezettudatos éttermek, melyek nem csak az ételek előállításával, de a tisztítószerek gondos megválasztásával is törődnek hazánkban még csak elvétve sem találhatók. A hatósági előírásokon túl jobbára arra hivatkoznak, hogy a plusz költséget jelentő „odafigyelést” az árakba is be kell építeniük, melyet már nem hajlandóak kifizetni a vendégek. Ennek ellenpéldájaként pedig álljon itt az a tanulmány, melyet egy Amerikai, nem mellesleg tisztítószereket is forgalmazó cég készítetett: a megkérdezettek mintegy 53%-a választana inkább egy környezetbarát éttermet, egy olyannal szemben, ahol a környezetvédelmi szempontokat láthatóan nem tartják fontosnak. Az Ohioi Állami Egyetem kutatása szerint a vendégek 80 százaléka többet is hajlandó lenne fizetni az ételért, ha biztos lenne abban, hogy környezetbarát étterembe tért be egy kis falatozásra.

A környezetbarát tisztaság alaposan feladja a leckét azoknak az éttermeknek, melyek ezt az utat választják, hiszen az elvárásoknak több irányban is meg kell felelniük: be kell tartani a fertőtlenítési előírásokat és higiéniai követelményeket (bármi áron), törekedniük kell a környezetvédelemre és az egészséges ételek előállítására, illetve szem előtt kell tartani a vendégek érdekeit és elvárásait is. Hogy melyik a fontosabb és hogy Magyarországon melyik az elsődleges? Lehet tippelgetni, kedves Donnák!