Messze-messze, kis híján ezer kilométerre a legközelebbi szárazföldtől, a Csendes-óceán szívében létezik egy ősi, vulkanikus eredetű szigetcsoport, ahol a flóra és fauna évmilliókon keresztül a maga útját járva, minden külső hatástól mentesen fejlődött, csodálatos, páratlan állat- és növényvilágot hozva létre.

Ez a Galápagos-szigetek, ahová ember először csak 1535 márciusában tette be a lábát, de mivel oly távol van minden egyéb szárazföldtől, az első kolónia megalapítására csak 1832-ben került sor. Addig jobbára csak kalózok, bálnavadászok vetődtek a világ érveréséből még manapság is kieső hat nagyobb és tizenhárom kisebb szigetből, valamint több mint száz vulkanikus sziklából álló Galápagosra. 

A még napjainkban is csak 28 ezer állandó lakost számláló (az 1980-as években csupán tizedennyien lakták!) szigetek egyik leghíresebb látogatója minden bizonnyal Charles Darwin volt. A neves természettudós többek közt az itteni fajok tanulmányozása után, többévnyi rendszerezés, elmélkedés után alkotta meg korszakalkotó evolúció elméletét.

  A híres tudós akár több évtizedet is eltölthetett volna a szigeteken, ha minden egyes titkát fel szerette volna fedezni. Az egyenlítő közelében lévő Galápagos-szigeteken ugyanis sziklás tengerpartok ugyanúgy találhatók, mint sivatagos területek vagy éppen esőerdők. A kontinensektől és azok élővilágától való nagy távolságnak köszönhetően pedig a törzsfejlődés sehol máshol meg nem található fajokat hozott létre. Ez az egyetlen hely az északi féltekén, ahol pingvinekkel találkozhatunk, itt élnek az akár 200 kilogrammnál is többet nyomó óriásteknősök, a Darwin-pintyek, a kéklábú szulák és a tengeri leguánok, ami az egyetlen tengeri gyíkfaj.

  Sajnos az ember megjelenése, bármilyen későn is vetette itt meg a lábát, kis híján hatalmas természeti katasztrófához vezetett. Szerencsére azonban még időben észbe kaptak az illetékes hatóságok, és így tűzzel-vassal kezdték irtani a hajókon behurcolt állatokat, mint például a patkányok és a disznók, a veszélyeztetett, őshonos fajokat pedig tudatos program keretében kezdték szaporítani. Emellett a szigetek 98%-át 1968-ban nemzeti parkká nyilvánították, és az egyébként Ecuadorhoz tartozó terület 1978 óta egyben a Világörökség része is. Mindezeknek az intézkedéseknek köszönhetően sikerült megmenteni az eredeti élővilág 97%-át.

Ugyan a Galápagos-szigetek nem tartozik a legnépszerűbb turista célpontok közé (2006-ban 140 ezren látogatták meg ilyen céllal a travelarticlelibrary.com adatai szerint), de ha valaki valami igazán különleges, egész életre szóló élményt szeretne – és nem fél a szabadon kószáló óriásteknősöktől, leguánoktól – annak meleg szívvel ajánljuk.