Senki ne mondja, hogy nem tudhattuk előre. A Föld adta erőforrásokat lassan, de biztosan kimeríti az emberiség és dacára figyelmeztetéseknek, kutatásoknak, mindig egy szöggel többet verünk bele abba a bizonyos koporsóba, amibe nemsokára a bolygónkkal egyetemben mi is belefekhetünk. Brutális hasonlat? Meglehet… Viszont a tények ezt igazolják. A Föld 2010-re biztosítható erőforrásait röpke kilenc hónap alatt sikerült felélnünk. Azt az egy évre meghatározott mennyiségű erőforrást, amit a Föld hosszú távon, fenntartható módon biztosítani tud, idén augusztus 21-ig feléltük. Jelenleg másfél bolygóra lenne szükségünk ahhoz, hogy a helyzet normalizálódjon – állítja egy kaliforniai kutatóintézet, a Global Footprint Network (GFN).

 

A GFN minden évben felméri a Föld biokapacitását, és vizsgálja, hogy a természet hosszú távon is fenntartható módon mennyi erőforrást tud biztosítani lakóinak. Ezek az adatok többek között tartalmazzák a megújulásra képes erőforrások mennyiségét, melyet a tevékenységeinkhez és szükségleteinkhez felhasználunk, illetve amelyek szén-dioxid megkötéshez szükségesek. „Az összehasonlítás azt mutatja, hogy 2010-ben augusztus 21-i dátummal az emberiség igényei, vagyis ökológiai lábnyoma eléri azt a mértéket, amelyet ebben az évben a természet nyújtani képes” – közölte a GNF hazai partnere, a Dandelion Környezetvédelmi Tanácsadó és Szolgáltató Kft. az fn.hu-val.  Bár a számítás bonyolult, a tények annál egyszerűbbek. A fenti dátumot követően minden egyes ember a természet hátán élősködik, vagyis eddig sokkal több széndioxidot bocsátott ki és erőforrást használt fel, mint amennyit a Föld bioszférája elbírt.  Mikor keletkezett ekkora szakadék? Körülbelül húsz évvel ezelőtt léptünk át egy olyan kritikus határvonalat, ami után a természet már nem bírta tartani az általunk diktált ütemet, és a kereslet-kínálat egyensúlya felborult. A helyzet évek óta csak romlik. A szakemberek által ökológiai túllövésnek titulált állapot csak ideig-óráig tartható fenn, mielőtt az ökoszisztéma összeomlik.

A mindenki vállára súlyos teherként nehezedő környezetvédelem kérdése egyre inkább igényli a figyelmet még mielőtt teljesen agyonnyom bennünket. A figyelmeztetéseket folyamatosan kapjuk (vízhiány, fajok gyors kihalása, globális klímaváltozás, környezeti katasztrófák), a kérdés már csak az, mikor jövünk rá, hogy a saját sírunkat ássuk?