...énekelt az AKT, a Bionic, és az Enjoy nevű formációkban, mely után szóló karrierbe kezdett. Egyértelmű, hogy ő egy sokrétű, energetikus, és életvidám nő

● Jelenleg mivel foglalkozol?

Szeretnék kijönni egy új dallal, melyhez már folynak a stúdiómunkák. Elvileg október végén végzünk, de nem rajtam múlik, hiszen azt szokták mondani, hogy „Ember tervez, Isten végez”, de már annak is örülni fogok, ha még az idén kijön az új albumom. Egy country-s, Shania Twain-es hangzásvilággal szeretnék betörni, mivel ezzel eddig még hazánkban senki sem foglalkozott.

Szeretném, ha a nevemhez már az arcomat is társítanák az emberek. Csinálom a Máté Péter emlékkoncertet, és 13 éve éneket tanítok. Igazából ez nekem nem is tanítás, inkább arról van szó, hogy olyan embereknek próbálok segíteni, akik rá vannak szorulva. Örömmel tölt el, ha pár hónap elteltével valaki kivirágzik, sugárzik, és tudom, hogy én is segítettem ebben. Hétvégén én vagyok a díva, folyamatosan színpadon állok, hétköznap pedig ugyanolyan ember, mint bárki más, és nekem ez az élet tökéletesen megfelel.

● Egy album címét hogyan találod ki? Sokat gondolkodsz rajta, vagy hirtelen kipattan az ötlet a fejedből?

A művészembereknél úgy születik meg valami, hogy kirobban az agyából az ötlet. A 2003-as „Minden más” című albumomnál – melynek én voltam a zeneszerzője –, volt egy érzésem, hogy most tényleg minden más körülöttem, minden harmonikus volt. Azért volt minden más, hisz nem mások írták a dalokat, hanem én, és a zenei producere is én voltam. Ezen az albumom a „Csak a szíved kell” című dal úgy íródott, hogy éppen kertészkedtem – imádok a kertben lenni –, és dúdolni kezdtem egy dalt. Elkezdtem keresni a dallamnak az eredetijét, hisz azt hittem, hogy ez a dal már egy meglévő szerzemény. A baráti körömet is megkérdeztem, de mindenki azt mondta, hogy nem ismerik, és ekkor jött a megvilágosodás: gyorsan vettem a diktafont és feldúdoltam a dallamot, és a szintetizátoromon elkezdtem alá harmóniákat rakni. Már este a hangszerelőnél voltam, és másnapra el is készültünk vele, úgy érzem ez a legerősebb dal az albumon.

● Milyen embernek tartod magad?

Alapvetően pozitív ember vagyok, úgy gondolom, ha valaki nagyon el akar érni valamit, akkor az az övé lesz. Nagyon hiszek abban, hogy a gondolatnak teremtő ereje van. Én burokban élő típus vagyok, és elég sok bántást kapok másoktól. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit gondol rólam. Szerencsére kevesen pocskondiáznak, és azt szoktam kérni tőlük, hogy ha nem tetszik bennem valami, akkor is köszönöm a véleményt, de ezt ne ilyen hangnemben közöljék. Események, történések  mindig is lesznek, de nem az a fontos, hogy mi zajlik körülötted, hanem az, hogy mit érzékelsz belőle. Amióta nem veszem magamra a világ fájdalmát, nem foglalkozom a bántó levelekkel. Egy normális életet élő ember vagyok, nincsenek botrányaim, nem kavarok híres emberrel, és attól, hogy nem vagyok olyan sűrűn a médiában, még ugyanúgy hívnak fellépni, műsort vezetni. Már sokkal jobban tudom a nőiességemet is viselni, mint korábban. Lehet egy 20 éves lány nagyon dekoratív, de még nem nő, és szerintem kell az a 10 év, míg „beérik”, és felnő a szerepéhez. Csodálkozom azokon, akik nagyon fiatalon lesznek anyák, vajon tudják-e, hogy mit vállalnak? Én most kezdem magam nőként kezelni, és már bármikor jöhet a baba is. Nagyon szeretem a gyerekeket, és ők is engem, így lassan érik már egy gyereklemez.

● Hogyan kezeled a helyzetet, ha egy nyilvános helyeken felismernek?

Valamelyik nap bementem egy ruhaüzletbe, egyszer csak egy lány elkezdett sikítozni, mikor felismert, elég kellemetlen volt nemcsak nekem, hanem az összes többi vásárlónak is. Erre a szituációra nem nagyon tudtam reagálni, és még az is felismert, aki nem akart. Annyira nem tudom kezelni ezeket a helyzeteket, hisz mitől másabb egy híres ember, mint egy hétköznapi? Annyi, hogy a TV-ben mutogatják, ezáltal sokkal kedvesebbek vele, de nem tudom, hogy az ember ezt mivel érdemelte ki.  

● Mi a véleményed a „celeb” szóról?

Én nem érzem magam celebnek, és úgy gondolom, hogy manapság olyanok is megkapják ezt megszólítást, akik semmit nem tettek le az asztalra, csak mutogatják magukat. Innentől kezdve nincs értéke annak, hogy valaki eMerton díjas énekesnő, és inkább a celebekről írnak. Elzárkóztam az elől, hogy mindenféle hülyeségekkel megkeressenek, de tény, hogy aki nem látszik, az nem játszik. Még attól is zavarba jövök, ha művésznőnek szólítanak, de már úgy érzem felnőttem ehhez a szerepkörhöz, hiszen végigjártam a ranglétrát, és van mögöttem elég szakmai tapasztalat is. Nem azért énekelek, hogy híres legyek, hanem azért, mert örömet akarok szerezni.  

● Milyen érzés minden este visszahallani a saját hangodat, már idestova 10 éve?

Esténként a párom kikiabál nekem, hogy „Énekel a csajom”, innen tudom, hogy kezdődik a sorozat. Hosszú éveken át gyomorgörccsel hallgattam végig a dalaimat, kerestem a hibákat, de már megszűnt ez a problémám. Felnőttem hozzá, bizonyítottam, és elhiszem, hogy nincs a zenével semmilyen probléma, és ezt a pozitív visszajelzések is igazolják.

 

● Mit teszel, hogy megőrizd testi-lelki egyensúlyodat a mindennapokban?

15 éves korom óta tornászom, de kb. 7 éve éreztem, hogy komolyabban kellene vennem. Heti háromszor edzek, odafigyelek a táplálkozásomra. Lehet, hogy közhely, de nagy igazság van abban, hogy „Ép testben, ép lélek”. Kell, hogy jó legyen a fizikumom, hiszen megterhelők a színpadi showműsorok.

● Milyen a kapcsolatod a családoddal, szüleiddel?

Sokszor anyukám ad tanácsot, apukám fedezett fel kislánykoromban, és nagyon bánt, hogy ritkán tudok csak hazamenni szülővárosomba meglátogatni őket. 17 évesen kerültem külföldre, és sajnos keveset kaptam belőlük, pedig fantasztikus emberek, csodálom őket. Idén már sok fellépésem volt, be vagyok táblázva, így sajnos csak futólag megyek haza hozzájuk. Viszont egyszer szeretnék hazaköltözni Balassagyarmat közelébe, ahol születtem. Vágyom egy parasztházra, és nagyon büszke vagyok rá, hogy innen származom. Külföldre csak dolgozni mennék ki rövid időszakokra, én itt érzem magam jól magam.