Alig egy napja, hogy szétváltunk, emlékszem, ahogy a parton sétáltunk. Csendben megálltál a folyónál, arra gondoltam, bár megcsókolnál.

A csók előtt még bájosan rám nevettél, s mondtad, nálam jobban senkit se szerettél. Szívem e vallomástól egy nagyot dobbant, a bánat vára lelkemben összeroppant. Arcod a napfény sugaraiban úszott, kezem kezedhez közelebb kúszott. Lágyan átöleltelek a két kezemmel, szemedet követtem a szememmel.

Egymásba forrt a két forró ajkunk, szerelem mámora játszott rajtunk. Szemünk zárva, egymásra figyelünk, most aztán sehová se sietünk.

 Amennyiben Ön is kedvet kapott ahhoz, hogy közzé tegye saját gondolatait, történetét, vagy versét, akkor várjuk levelét az info@donna.hu címre.