Lánykori álmod? Mondod: Ó, az  rég messze jár. Azóta hányszor álmodtál újat, nem is tudod már. Szívednek kedves zugában még őrzöd, félted, könnyes  estén előveszed, dédelgeted, becézed. De kérlek, ne temesd el! Tudom, most úgy látod, álmod kis törékeny madár, de ha lelked könnyűvé teszed  és szíved is tiszta, hidd el, e kismadár röptéje messze száll, gyönyörű lesz  s ritka, mert álmaidat százszorosan, megvalósulva hozza vissza!

Gondolkodj el! Álmaid korlátait, vajh ki volt, ki teremtette? A Teremtő veled ilyet nem tett. Hidd el, nem ő emelte! Itt éltedben, Te raktad napról napra a magas falat, melytől most úgy érzed, álmod a túloldalon maradt. Csak nyisd ki szíved, fakassz belőle egy hatalmas, gyönyörű virágot, olyat, mely  beborítja ezt az egész csodás világot! Rúgj fel szabályt, törvényt s dönts le minden falat, szerezd vissza, Testvérem,veszettnek hitt álmaidat! Csak ordítsd, ordítsd ki tiszta szívedből, bennem vagy s én benned vagyok, teremtő világ! A világ előtted földig hajol s tied lesz, mi álmod volt, egy egész álomvilág. Amennyiben Ön is kedvet kapott ahhoz, hogy közzé tegye saját gondolatait, történetét, vagy versét, akkor várjuk levelét az info@donna.hu címre.