♦ A friss, szabad levegőre nagyon nagy szüksége van a kisbabának. Ha ezt nem kapja meg, hanem csak a szobában fekszik, akkor sápadt lesz, gyenge, és később is könnyebben betegszik meg. Ezért két-három hetes korától rendszeres levegőztetésre van szüksége. Persze, a levegőztetés módja évszakonként változik. Tavasszal és nyáron, a kórházból való hazatérés után közvetlenül ki lehet tenni a langyos levegőre a kicsit. Ősszel és télen csak óvatosan, fokozatosan, először öt-tíz percre a szobában a kinyitott ablak elé kerül a baba, majd napi öt perccel emeljük a levegőzés időtartamát, s ha elértük a fél órát, akkor jól felöltöztetve kivihetjük a szabad levegőre.

Tavasszal, nyáron reggel és alkonyattájban a gyermek órákig kint lehet. Ősszel, télen, ködös, szeles időben ne vigyük ki a kicsit, de ragadjunk meg minden tiszta, nyugodt levegőjű órát, és amint lehet, vigyük levegőre. Ha a hőmérő fagypont alá száll, fél- háromnegyed óránál többet ne legyen a szabadban egyhuzamban a csecsemő.

♦ A napfényre minden élő szervezetnek szüksége van. A napfény táplálja a növényeket: a levelek zöldjén át kerül a fény tápláló ereje a növény szervezetébe. A napfény hatására alakul a bőrben a D-vitamin, amelynek hiánya a csontok fejlődési zavarát, megpuhulását, elgörbülését okozza, vagyis az angolkórt. Ezt a régebben oly gyakori betegséget a helyes levegőztetéssel, napoztatással, őszi, téli időben D-vitamin-olaj vagy tabletta szedésével lehet megelőzi.

Természetesen a napfényhez is fokozatosan kell hozzászoktatnunk a gyermek bőrét. Ahogy a levegőzést, úgy a napozást is öt-tíz perces időkkel kell növelni, nehogy a kicsit bőre megégjen, vagy túlságosan felmelegedjék. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a közönséges üveg nem engedi át a szervezetünk számára fontos napsugarakat, ezért ablak mögött semmit sem ér a napozás. A legtöbbet akkor ér a napfény, ha tiszta, kora délelőtti időben, meztelenül napozik a baba a szabad levegőn.

♦ Az anyatej a fiatal csecsemő legjobb tápláléka, de az anyatejben nincs mindig benne mindaz, amire a baba gyorsan fejlődő szervezetének szüksége van.

A terhesség idején a magzat az anyai szervezet vérkeringésén keresztül megkapta, amire szüksége volt. Akkor sokféle anyagot el is raktározott magában – szüksége is volt rá a világra lépés első heteiben. Az elraktározott ásványi anyag és vitamin azonban az élet második hónapjában már lassan fogyni kezd. Az anyatej mégsem azonos teljesen a méhen belül kapott anyai vérrel: egy és más hiányzik belőle (pl. C-vitamin, vas, különböző anyagok). Ha ezeket az anyagokat nem kapja meg a gyermek, akkor sápadt lesz, vérszegény, és gyengén fejődik.

Friss gyümölcsök levét (alma, citrom, narancs) sárgarépa levet kell kapnia, kis mennyiségben, főleg a tápszerrel táplált csecsemőnek. Ezekben megtalálhatók azok az anyagok, amelyekre a fiatal csecsemőnek két hónapos korától kezdve szüksége van.

♦ Ha valamilyen elháríthatatlan okból az édesanya abbahagyja a szoptatást, ha semmiképpen sem juthat a baba anyatejhez, hanem tápszerre kell áttérnie, akkor ezzel kapcsolatban is történhetnek esetleg olyan hibák, amelyek később jelentkező, káros következményekkel járhatnak.

Bajt okozhat, ha túlságosan sok a szénhidrát − cukor, lisztes ételek, dara − az étrendjében. Ez emésztési zavarokhoz, hasmenéshez vezet. Az ilyen csecsemők eleinte nagyon gyorsan híznak, de azután csökken az ellenállásuk a betegségekkel szemben, és a legkisebb baj esetén igen hamar súlyosan leromlanak. Ez az úgynevezett „lisztártalom”. Ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy anyatejet kell kapnia a fiatal csecsemőnek legalább három-négy hónapos koráig!