Emlék Egy öreg bácsika üldögél a parkban, támaszkodik botján, az meg az avarban. Egy labdázó fiún fennakad a szeme, visszanéz a múltba, megremeg a keze. Olyan gyorsan elmúlott, az a sok-sok év, rengeteg történés volt, amit már megélt. S a szép emlékek láttán könnyes lesz szeme, zsebkendőjéért nyúl és megtörli vele. Utazások, szerelmek, csodás éjszakák, emlékei között oly sok szépet talált... Hirtelen feleszmél, órájára tekint, indulni kell haza, hét óra van megint. Feláll hát a padról, hol minden nap üldögél, hosszú séta vár rá, ezért most útra kél. Hazafelé ballag, de hosszú még az út, s útközben irigyli a labdázó fiút...