Manapság az ún. közösségi oldalak hatalmas hangsúlyt kaptak az emberek közti kapcsolattartásban. Sokan kedvelik őket, hiszen viszonylag sok emberrel lehet rövid idő alatt kapcsolatot létesíteni, kommunikálni, akár játszani is. Régi ismerősöket találhatunk meg, távoli rokonokkal tarthatjuk a kapcsolatot. De ha az ember szülő, akkor szembesülnie kell a ténnyel, hogy ezek az oldalak bizony nem mindig veszélytelenek a csemeték számára.

Felmerül a kérdés, hogy vajon hány éves kortól érdemes csemeténket a  barátkozós oldalak közelébe engedni? Hiszen egyrészt nem engedhetjük, hogy felelőtlenül szörföljön a neten, de azt sem akadályozhatjuk, hogy ismeretségeket kössön vagy tartsa a kapcsolatot a saját barátaival.

Sajnos a félelmek nagyon is valósak, hiszen sok ilyen oldal nem teszi vagy nem teheti meg, hogy szűri a felhasználók fotóit vagy figyeli a regisztrálókat. Így a gyermek könnyen szexuális ragadozók martalékává válhat még úgy is, hogy nem tud róla. Külföldi felmérések szerint sok tini ugyanis a szülők tudta nélkül akár meztelen fotókat is felrak magáról az ilyen honlapokra, amiken sokszor kihívó, szexuálisan ingerlő pózokban jelenik meg. (Sajnos hazánkban is kezd terjedni ez a szokás.) Ezek a fotók pedig a netre kerülve gyakorlatilag elszabadulnak. Bárki szabadon hozzájuk férhet, ha rendelkezik az adott oldalon saját adatlappal. A képek szabadon letölthetőek, és ezután áttölthetőek bármilyen más oldalra.

A szülők helyzete ilyenkor nagyon nehéz, hiszen nem akarják korlátozni a gyermekük kapcsolatait, de az esetleg meggondolatlanul feltöltött fotók később, ha a csemeténk már felnőtt, visszaüthetnek, hiszen az internetről a tartalmak szinte sosem tűnnek el, csak vándorolnak egyik honlapról a másikra. Ez azért is fontos, mert a munkáltatók sok országban már olyan szoftvereken dolgoznak, melyek rákeresnek majd munkavállalóikra az interneten, hogy kiszűrjék az esetleges botlásokat az emberek „online” életében. Ez persze nem hangzik túl fairnek de ezen a módon elméletileg a szexuális ragadozók egy részét is ki lehet majd talán szűrni.

Arról nem is beszélve, hogy a feltöltött anyagokat a gyermekünk jövőbeli barátai, kollégái is megtalálhatják majd, így a fiatalon hozott döntéseik az internet térhódítása miatt nem csupán botlások lesznek, hanem sajnos meg is bélyegezhetik vele magukat.

Hogy mit lehet a jelenség ellen tenni?  Dr. Leonard Sax, aki az Egyesült Államok egyik igen elismert pszichológusa és szakterülete többek között a gyermekek felnőtté válásának vizsgálata, úgy véli, hogy a szülők jogosan bizalmatlanok a csemetéikkel, ha az internetről van szó, és mivel a gyermekek és főleg a tinik igen meggondolatlanul használják az internetet, nem árt, ha az ember jobban odafigyel. „Nem szabad túl sokat egyedül hagyni a gyermekeinket a számítógéppel. A kontroll a legjobb megoldás." - mondja a szakértő.

Ha a számítógép a gyerek szobájában van, az sokat ronthat a helyzeten. "A doktor 10 éves kor alatt egyáltalán nem javasolja az ismerkedős oldalak használatát.  „ Ha pedig úgy látjuk, hogy gyermekünket nem tudjuk lebeszélni arról, hogy regisztráljon, akkor mindenképpen csatlakozzunk mi is és legyünk az ún. ismerőse vagy barátja – oldaltól függően, hogy így mi is láthassuk azokat a tartalmakat, képeket, amiket magáról feltesz. Ez egy kevésbé agresszív formája a kontrollnak."

A fiúknál szerencsére csekélyebb az esély arra, hogy kompromittáló képek vagy tartalmak kerülnek fel róluk, náluk a nagyobb gondot a játék jelenti. Ezt a számítógépnél töltött idő csökkentésével kezelheti a szülő, Dr. Sax szerint. Náluk viszont fennállhat az a veszély, hogy – a lányokhoz hasonlóan – az interneten elérhető pornográf tartalmak hatására kevésbé figyelnek oda a védekezésre saját szexuális életükben, és kialakul bennük egyfajta szexualitás-központúság az érzelemközpontú kapcsolatok helyett. Bár ez még csak feltételezés Dr. Sax szerint, de a hozzá eljáró szülők és gyermekek által elhangzottakból erre következtet.

Sajnos, itthon is egyre inkább terjed a fiatalok körében, hogy meggondolatlanul töltenek fel magukról anyagokat. A legjobb, ha a szülő ilyenkor megpróbál beszélni a csemetéjével és csak azután szankcionálni, ha a beszélgetés nem sikerül, hiszen a fiataloknak is meg kell adni a lehetőséget, hogy felhőtlenül élvezzék a társaikkal való kapcsolattartást, ha már lehetőségük nyílik rá.