Az idegi problémáknak és szenvedésnek különböző fokozatai vannak. Rengeteg embernek rosszak az idegei, mégis folytatják a munkát. Sokan tudják is ezt, de nem akarják tudomásul venni az idegösszeomlásnak még a gyanúját sem.

Hol is kezdődik az idegösszeomlás? Először is tudnunk kell, hogy az idegösszeomlás nem más, mint az idegkimerültség tüneteinek felerősödése. Ilyenkor az ember idegrendszeri problémái olyan erősek, hogy alig, vagy egyáltalán nem képes ellátni napi munkáját. A beteg elkezd rettegni a súlyos stressz okozta érzésektől, benyomásoktól és bekerül a félelem körforgás állapotába.

Az idegösszeomlásnak két fajtáját ismerjük:

Az egyik viszonylag nyilvánvaló, amikor a beteg többnyire felkorbácsolt idegei okozta nyomasztó érzéseitől szenved. Általában egy hirtelen sokk bolygatja fel, mint egy kimerítő operáció, súlyos vérzés, baleset, nehéz szülés, vérszegénység, egy legyengítő betegség, intenzív fogyókúra után alakul ki.

Az ilyen ember többnyire boldog családi életet él, a munkáját is szereti, sőt, nincs is semmilyen különösebb problémája, csupán úgy érzi, hogy képtelen a mindennapos kötelezettségeivel megküzdeni, éppen az összeomlás következményeként.

A másik fajtája az összeomlásnak, amikor valamilyen nyomasztó problémával, konfliktussal, bánattal, bűntudattal vagy szégyennel kell a betegnek megbirkóznia. A túl sokáig tartó önelemzés fokozatosan ingerli az idegeket, ezért néha ez lehet a fő nehézség.

A szorongó neurózis során a zaklatott idegek tüneteinek valamelyikét észlelik magukon az elszenvedők. Álmatlanság, depresszió, kimerültség, háborgó gyomor, emésztési zavarok, kalapáló, dörömbölő, remegő szív, reszketés, „kihagyó” szívverés, éles, késszúrásszerű fájdalom a szív alatt, érzékenység a szív tájékán, izzadó kéz, tűszúrás a végtagoknál, fulladásérzet a torokban, felületes légzés, nehéz mellkas, „hangya mászik a bőr alatt”, szoros abroncs a fej körül, szédülés. Ehhez társulhat még az émelygés, hányás, alkalmankénti hasmenés, gyakori vizelési inger is.

Az ilyen tüneteket észlelő ember apró dolgoktól is könnyen zaklatottá válik. Meg van győződve arról, hogy valami komoly probléma van vele, és hallani sem akar arról, hogy másoknak is lehet ugyanilyen nyomasztó tapasztalata és élménye.

Néha azt hiszi, agydaganata van (vagy valamilyen mélyen gyökerező, súlyos baja), vagy pedig, hogy az őrület határán áll. Egyetlen kívánsága, hogy ugyanolyan legyen, mint régen volt, mielőtt az a „bizonyos dolog” történt vele.

Többnyire nincs tudatában annak, hogy a tünetek idegi eredetűek, és általában azt a jól ismert receptet követi: a folyamatos félelem és feszültség vonalát.

Sok egészséges embert ér utol az idegösszeomlásnak ez a fajtája, amelynek előidézője valamilyen hirtelen, ijesztő, de testileg ártalmatlan benyomás által keltett rémület, ilyen az első váratlan remegési roham. Még az egészséges szív is remeghet, ha valaki vérszegény, kimerült, vagy komoly stressz éri.

Egy ilyen roham nagyon ijesztő lehet a túlfeszített temperamentumú embernél, különösen, ha éjszaka jelentkezik, és nincs senki a közelben, aki megnyugvást, vigasztalást, és biztonságot nyújthat.

A szív ilyenkor vadul ver, és a szenvedő ember úgy érzi, hogy rögtön felrobban. Így keletkezik a félelem. Mozdulatlanul fekszik, nem is mozog, retteg az újabb veszélyektől.

Ezekkel a problémákkal mindenképpen orvoshoz kell fordulni, mert bár gyakrabban csupán  lelki okok miatt érezzük a panaszokat, jelenthet azonban súlyos szívproblémákat is.