Nem értettem: velem hogyan történhetett meg? Eddig a pontig nem foglalkoztatott ilyesmi, ezek után azonban már csak sorstársaim értették a szavaimat. Idáig furcsálltam az ilyen megközelítéseket, és inkább nem is gondoltam bele milyen is lehet így élni. Megváltoztam. Jó vagy rossz irányban, magam sem tudom. Egyet tudok: már nem vagyok a régi. Hiszen életemnek egy részét elveszítettem.

Eddig éltem a magam kis életét, és csak apróbb bonyodalmak zavarták meg a mindennapjaimat. Elmentem dolgozni, az estéket a családommal töltöttem, hétvégéken kikapcsolódtam. Annyi problémám volt, hogy épp a következő hétvégére kitaláljak programot, esetleg a másnapi ebédet, vagy éppen elvégezzem a határidős melót. Eddig. Ma már tudom, mi a gondtalan élet, és megkaptam a magam ellenpéldáját, elveszítettem a számomra egyik legfontosabb embert az életemből. 

Megbántam valamit? Másképpen cselekedtem volna? Valóban ezt érdemeltem? A sors megválaszolja ezeket a kérdéseket: könyörtelenül kiszakítja Őt családunkból., hiánya azóta is hatással van rám, a körülöttem élő emberekre, a szeretteimre. Az elején tagadtam az állapotot, majd próbáltam elterelni a gondolataimat.

Még mindig a terelésnél tartok, ami után az elfogadás jönne, de még a messzeségben sem látom az elfogadás reménysugarát. Fel tudom e valaha dolgozni? Vagy csak kénytelen vagyok együtt élni a fájdalommal? Bárhogyan is alakul, visszahozni sajnos nem tudom Őt. Mi lesz velem, mi lesz az álmaimmal, és mit fogok kezdeni önmagammal? Csak próbálkozom, próbálgatom a szárnyaimat, és ki tudja mi lesz belőle. Megtalálom-e valaha elveszett önmagamat? A régi már nem leszek sosem, nem tudok az lenni, túl sok van ahhoz mögöttem. Mégis bízom benne, hogy új ember születik majd bennem, akiben élni fog a múlt, és amiből táplálkozni tud a jövő is.

Ám mi van, ha nem sikerül? Akkor művigyorral az arcomon élem tovább az életet, és lehet váratlanul átlépek a boldogság kapuján. Leszek még teljes ember? Az eszközt, ami ebbe az irányba terelne nem leltem még meg. Hogyan lehet egy katasztrófát úgy feldolgozni, hogy közben ne topogjunk egy helyben? Ti hogyan tennétek ezt? Hogy állnátok újra talpra? Hogyan vettétek fel a harcot önmagatokkal és az élettel...?