Pofonok ma már nem repkednek, legfeljebb magamat szidom, hogy kidobok egy csomó pénzt fölöslegesen az ablakon. Ennek ellenére akkor sem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy a telefon gombjaira tegyem a kezem, gyakorlatilag bármilyen esetben. Telefonálnom kell, ha szomorú vagyok, tárcsázom a legjobb barátnőimet, anyámat, ha valami örömteli esemény ért. De ha csak úgy „írhatnékom” támad, akkor is előveszem a mobilom, és megkérdezem egyik rég nem látott ismerősömet üzenetben: hogy szolgál a kedves egészsége. Érdekes módon mintha valami láthatatlan ördög ülne a vállamon, ami mindig arra kényszerít, hogy költsem a nehezen megkeresett pénzem.
Merthogy lenne más megoldás is a közléskényszeremre. Van internetem, amiért szintén szép színes bankókat adok ki minden hónapban, írhatnék akár egy virtuális levelet is a régi ismerősöknek, vagy a legjobb barátnőmnek. Na, de abban mi lenne az érdekes? Nem hallom az azonnali reakciókat, nem látom az arcát, mikor elolvassa életem kicsiny eseményeiről szóló beszámolókat (nem mintha telefonon látnám, de a hangból sok mindenre lehet következtetni). Magyarán abban semmi izgalmas nem lenne, és nem is kerülne „semmibe”.
A nőknél valamiért sztenderd dolog, hogy a mobilszámlájuk minimum háromszor annyi, mint a férfiaké. A legtöbb ismerősöm, akiket megkérdeztem arról, hogy többet fizetnek-e a telefonálásért, mint a pasasuk, a válasz mindig az volt, hogy persze! Egy-egy olyan barátnőm akad csak, akinek „Istenkáromlás” volt a kezébe telefont adni, mivel az üzeneteimet is csak egy héttel később olvassa el, mint ahogy elküldtem neki, mondván nem szokta megnézni a mobilját, illetve soha nem elérhető, mert minek. De talán, ez már a lónak a másik fele egy kicsit.
Egy ideje azért már küzdelem zajlik a vállamon ülő ördög és angyal között. És attól függetlenül, hogy a telefonom az életem szerves része, már az angyal áll nyerésre egy ideje. Persze az ördög is győz néha napján. Mint általában majdnem minden nőnél. Persze ahogy már fent is említettem, akadnak kivételek, hiszen ők erősítik a szabályt. Ettől függetlenül, mi nők valamiért így vagyunk programozva. Hogy imádjunk telefonálni. Talán a választ a Teremtésnél és Évánál, meg a könnyű bűnbeesésnél kell keresni…
Hamarosan elolvashatjátok, hogyan telefonálnak a pasik.
Kapcsolódó anyagok:
$$5221$$
