Egy dolgot teljes bizonyossággal kijelenthetünk, hogy az ember, hihetetlen alkalmazkodó képességéről tanúbizonyságot téve, bármit képes magába tömni kaja címszóval, ami nem mérgező – de néha még ez se gátolja semmiben. Akár merre is járunk a Föld nevű planétán, mindenhol lesz alkalmunk arra, hogy hatalmas szemeket meresztve, szolidan öklendezve meggyőződjünk eme különleges képességünkről.
Ahogy arról már szó volt, mindenkinél máshol vannak a határok a gasztronómia esetében. Egyesek még a rántott békacombról sem tudják elképzelni, hogy megegyék, és akkor hol vagyunk még a rántott tarantulától, tengerimalactól, hogy a különféle férgekről szó se essék!
Indiában és Ázsia jelentős részén például a denevérekből levest főznek, időnként meg is sütik őket, de ugyancsak a titokzatos keleten fogyasztják a majomagyat is.
Mit ne mondjak, érdekes.
Dél- Koreában nagyon nagy népszerűségnek örvend a kutyahús, minden étteremben megtalálható az ínyencségek között. A szorgos kis koreaiak számtalan elkészítési módot eszeltek ki, náluk kutyát lehet sütni, főzni, sőt levesbe is pakolható.
A kínai konyháról régóta az a hír járja, hogy bármit megesznek, ami él, mozog. Sokszor ez utóbbi jellemző megléte egyáltalán nem akadály. Csak néhány izgalmas kínai csemege: medvetalp, tengeri csikóleves, cápauszony leves, vagy a sült kabóca, mely kicsit olyan nekik, mint nekünk a ropi.
Néha nem is maga az összetevő az ami, viszolygást vált ki, hanem az, hogy hogyan használják. Létezik egy olyan étel, neve balut, mely lényegében főtt kacsatojás. Ezzel így nincsen semmi baj, az érdekes rész ott kezdődik, hogy a tojást akkor főzik meg, amikor már a belsejében van a kiskacsa, tehát igazából főtt kacsaembrióról van szó. Kedvelt koszt ez Vietnámban, Kambodzsában és a Fülöp- szigeteken is. Nem csoda, hogy Vietnámban is van egy hajótöröttek számára megszívlelendő mondás: ha valamit meg tudsz fogni, meg is tudod enni.
Kacsaembrió
Az eszkimóknak is vannak érdekes ételeik, ott van például a rénszarvasorr-kocsonya, vagy egy igazi fagylaltkülönlegesség, a bogyókból, rénszarvaszsírból és fókaolajból készült agutuk.
Izland nemzeti eledele is egészen különleges, ugyanis ez nem más, mint a hákarl, vagyis a rothasztott cápahús. A friss cápahús ugyanis mérgező, ezért a lefejezett, kibelezett állatot 6-12 hétre elássák, kővel lefedik, így a méreganyagok kipréselődnek belőle. Ezután feldarabolják és szárítják. Az edzett gyomrú izlandiaknak is kell azért ehhez egy kis szíverősítő, általában egy felessel készítik elő a „finomság” útját.
Oldalakon lehetne sorolni a bizarr ételeket. Íme még néhány érdekesség étvágygerjesztőnek: dél-amerikai sült piranha, fülöp-szigeteki békával töltött malac, kínai madárfészekleves. Ázsiában mindenféle állat péniszét megeszik légyen az ökör, ló, kecske, szamár, jak, a drágább a fókapénisz.
S ha ezeket olvasva már remeg kisség a gyomrunk, ne feledjük el, hogy sok nép számára – lásd az amerikaiakat –, az egyik legundorítóbb étel az, amikor a disznó tiszta zsírját kenyérre kenve fogyasztják az emberek. Pedig hát a zsíros kenyér hagymával…, hmm… nyam-nyam…, finom!
