A gyerekkori hízást több tényezővel is magyarázhatjuk. Az, hogy a hízás gyakoribb az alacsony társadalmi osztályokban – nem az éhező, de a szegényebb családokban –, magyarázható a helytelen étrenddel, a sok olcsóbb ételféleséggel, kenyérrel, tésztával, és kevesebb zöldséggel, gyümölccsel tejtermékkel. Az is valószínű, hogy az őszi téli hónapokban a kevesebb mozgás miatt könnyebben felkúsznak a kilók a gyerekekre is.

A statisztikai adatok szerint a nagyobb városok gyerekei között több a kövér, mint vidéken. És a fehér bőrű gyerekek is gyakrabban túlsúlyosak, mint a színes bőrű társaik. Ez egy amerikai felmérés adata, és persze egy Európában élő gömbölyű kisgyerek mamáját nem vigasztalja meg. Mindenesetre meggyőzhet mindenkit arról, hogy az életmódnak nagyobb jelentősége van a plusz kilókat tekintve, mint a genetikai öröklésnek.

Mégis mit tehetünk csemeténk egészségéért, felhőtlen gyerekkoráért, vagyis az ádáz kilók ellen? A megelőzés sokkal egyszerűbb, de ha szemünk fénye már kikerekedett, akkor is tehetünk ellene, nem is keveset. Fájón hangzik, de el kell érnünk a gyerekünknél, hogy fogyni akarjon, és sajnos diétáztatni kell őt. Ez azonban nagyon nehéz, hiszen nekünk felnőtteknek is sokszor embert próbáló feladat leadni a felesleges kilókat. Vigyázzunk, hogy ne büntetésnek élje meg a fogyókúrát, miközben a család finom falatokat kap, ő kenyéren és vízen él.

Az a helyes, ha mindenki ugyan azt eszi, mint a pufi csemete, de legalább igazítsuk a család  étkezését az övéhez. Legyen sok rosttartalmú, alacsony energia tartalmú étel az étrendjében. Hatásos az is, ha kisebb tányérra tálalunk. Csökkentsük a teljes kalóriafogyasztását, de nem dől össze a világ, ha eszik egy szeletet a szülinapi tortából. Szüntessük be az étkezések közötti csipegetést, ha nem bírja ki, csak gyümölcsöt kapjon. Ha a gyerek állandóan nassolni valót követel, derítsük ki az okát! Gyakran pusztán unalomból rágcsálják a finomságokat.

Együnk csak a konyhában, de ez legyen  a családban mindenki számára kötelező! Kényelmesnek tűnhet a bolti „csökkentett kalória értékű” ételek vásárlása, ám ezek nem egészségesek és gyakran csak bizonyos összetevőket csökkentenek bennük, az összes kalóriaértéke alig kevesebb mint normál „társaiké”. Például egy keksz esetében a cukrot lehet, hogy édesítőre cserélik, de a benne levő vaj és liszt mennyisége ugyan annyi marad. Az otthon elkészített finom, de „sovány” falatokkal könnyebben segíthetünk a kilók olvadozásában. Főzzünk gyümölcsteát (cukor és méz nélkül), vagy itassunk ásványvizet a dundi gyerekkel, mert  eszünkbe sem jut, mekkora kalóriabomba egy pohár dobozos gyümölcslé.

A leadott kilókért jutalmazzuk meg a kis „koplalót”. Érezze, hogy némi előnnyel jár ha leadja a felesleges kilóit. Ha nem akarnak moccanni azok a fránya párnácskák, vezettessünk vele naplót  minden elfogyasztott falatról. Sokszor kiderül ilyenkor, hogy az „alig eszik valamicskét...” - őszintén vizsgálva, nem állja meg a helyét.

A mozgás fontossága itt is döntő: de ne „csili-vili” ruciban , méregdrága tornastúdiókban képzeljük el a megoldást. Sétáljunk, biciklizzünk együtt, járjunk gyalog iskolába, kiránduljunk sokat! Figyeljünk oda csemetéinkre, ne hagyjuk, hogy túl sok súlyfelesleg rakódjon rájuk, hiszen meg sem hízni sokkal könnyebb, mint nehezen leadni azokat a fránya kilókat!

Kapcsolódó anyagok:

$$2935$$