Vannak olyan kisgyermekek, akik kinyitják a szájukat, és lenyelik a gyógyszert, amit beadunk nekik. Főleg, ha annak jó az íze, olyan, mint a rágóguminak, vagy valamilyen gyümölcsnek. Vannak olyan gyermekek, akik összeszorítják a szájacskájukat, fintorognak, amikor meglátják a gyógyszeres üvegcsét.

Mindig a felnőtt dolga, hogy a beteg gyermeknek, a kellő időben a megfelelő dózisú gyógyszert beadja.

Nézzünk néhány bevált módszert a gyógyszer beadására:

Mindig jegyezzük fel, írjuk le, hogy mikor adtunk gyógyszert a gyermeknek utoljára.

Mindig ragaszkodjunk az időbeosztáshoz. Nagyon fontos, hogy a gyermek a megfelelő időben kapja a gyógyszerét, 4 óránként, 6 óránként stb. Ha esetleg máshol vagyunk,  akkor vigyük magunkkal a gyógyszert, ha azt esetleg hűteni kell, akkor csomagoljuk jégakku közé.

Mindig a pontos adagot adjuk a gyermeknek. Ne dobjuk ki az adagolókat. Mindig legyen otthon megfelelő adagoló kanál, csepegtető, fecskendő, vagy mérőkanál. Mindig ezek valamelyikével mérjük ki az adagokat, nem hasznos az egyszerű kiskanál ilyenkor. A gyógyszereket mindig nagyon pontosan kell kimérni.

Mindig ellenőrizzük, hogy a gyermek lenyelte a gyógyszert. A beteg gyermeknek az utolsó cseppig meg kell innia a gyógyszerét, akár tetszik neki, akár nem. A legkisebb gyermeknek is meg tudjuk magyarázni, miért fontos, hogy bevegye a gyógyszerét.

A gyermeket mindig ültessük fel, ha gyógyszert adunk be neki. Így biztosan nem nyeli félre. Soha ne nyomjuk össze az arcát, ne fogjuk be a száját, s ne feszítsük hátra a fejét.

Ha a gyógyszert a beadás előtt lehűtjük, az íze kevésbé lesz kellemetlen.

Ha a gyógyszer bevétele előtt a beteg gyermek ehet jégkrémet, az hasznos, mert ettől elzsibbadnak a nyelv ízlelő bimbói, utána könnyebben lenyeli a gyógyszerét.

Mindig adjuk be az összes gyógyszert, akkor is, ha a gyermek jobban van, és már jobban is néz ki.