Majd pár percben lezavarjuk magát az ünnepet is, melyben kicsit nevetünk, kicsit örülünk, miközben a háziasszonynak már igazándiból azon jár az esze, hogy meddig tart majd elmosogatni, és feltakarítani a romokat, melyet jelen esetben a locsolók hagynak maguk után.

Tisztán emlékszem a régi húsvétokra. Nem voltak reklámfilmbe illő ideál pillanatokkal tele, de mégis igazibbak voltak a mostani ünnepeknél. A nagyimnak volt ideje kalácsot, pogácsát, pitét… sütni, anyukámnak volt ideje tojást festeni és fújni velem, és nagyapám sem zavartatta magát… igenis rám engedte a szódát a palackból, ha reggel nem voltam hajlandó kimászni a paplan alól, hogy őt, mint első locsolómat fogadjam minden évben.

Ma már sokan inkább elmenekülnek otthonról, mint azt a néhány locsolót bevárják (tudom, ugyanis unokatesóm folyton panaszkodik, hogy az áldozatai felét nem találja otthon e szép napon. Edzeni kell, ez van). Nálunk is már csak a család férfi tagjai járnak körbe, és nagyon ritkán mennek locsolkodni a családon kívülre.

Persze a kevés számú locsoló még nem jelenti azt, hogy nem próbálok meg minden évben kitalálni nekik valamit – tavaly polifóm tojást festettem be absztrakt mintákkal (értsd: nem tudtam, mit csinálok), előtte csoki tojásokat töltöttem meg vanília pudinggal, azelőtt… nem emlékszem.

De mindegy is. A húsvétot nem csak azért kell ünnepelni, mert egy vallási esemény, hanem azért, mert egy újabb lehetőség, hogy szép emlékeket gyűjtsünk a családunkkal, hogy jókat nevessünk, és kicsit kilépjünk a mókuskerékből. Nem kell semmit sem túlbonyolítani! A locsolók örülni fognak az egyféle sütinek, és egy darab tojásnak, amit remélhetőleg őszinte mosoly kíséretében nyújtanak át a ház asszonyai… Csöpögésből elég is ennyi, kit akarok áltatni? Őszintén, eddig locsoláskor csak unokatesóim mosolyogtak rajtam, miután a város legbüdösebb parfümjének csúfolt izéjét landoltatták a hajamban, de ez is hozzátartozik a családi hagyományhoz: a legbüdösebb kölni utáni hajtóvadászat…

Azonban az a bizonyos szódás üveg már 5 éve porosodik egy polcon, víz helyett egy számomra drága öregember emlékei töltik már meg. Soha többé nem fog húsvét második napján teljesen eláztatva felébreszteni, de mégis pont olyan, mint maguk az ünnepek: régi, kicsit idejét múlt, de megvan a maga bája, amiért érdemes megtartani, majd lelassítani egy kicsit azon a napon, és hagyni, hogy az öt éves unokaöcsém mégis csak meglocsoljon.

Több húsvéttal kapcsolatos cikk:

$$3077$$