Előbb a férfi, a fiatalabb és az alacsonyabb rangú mutatkozzon be, így ez a szabály gyakorlatilag ugyanaz, mint ami a köszönésre is vonatkozik. A neved érthetően mondd ki, és ne csak elhadarva, mert a későbbiekben félreértés adódhat ebből, gondolom senki nem akar kínos helyzetbe kerülni később, és újból rákérdezni a másik nevére. Lányok nyújtsák bátran a kezüket is, mivel ez tradicionális szokás hazánkban.

E formalitások után sokan szeretnek puszit is adni az újdonsült ismerősüknek. Ezt inkább hagyjuk meg a későbbi találkozókra, mert lehet, hogy a másik felet zavarba hozzuk, ha odahajolunk hirtelen az arcához, sőt sokan nem hívei az összecsókolózásnak. Előfordul, hogy valaki szeretne bemutatkozni nekünk – például egy szórakozóhelyen –, ilyenkor az illem szerint pofátlanság, ha elutasítóan viselkedünk, és mindenáron le akarjuk rázni az illetőt. Várjuk meg, hogy elmondja mit szeretne, majd röviden és udvariasan a tudtára kell hozni, hogy nem kívánunk ismeretséget kötni vele. Nyilván nem kell bemutatkozni akkor, ha valakitől útbaigazítást kérünk az utcán. Bár ilyenkor előállhat az a helyzet is – ami nemrégen történt velem –, amikor eltévedtem, és segítséget kértem egy nénitől. Ő persze örült neki, hogy van kihez szólni, be is mutatkozott, és elkezdte mesélni az élettörténetét, amitől rendkívül zavarba jöttem.

Mások egymásnak való bemutatásnál is az a szabály, hogy előbb a férfit ismertetjük össze a nővel, a fiatalabbat az idősebbel, az alacsonyabb rangút a magasabbal. Ilyen esetben jó ha az, aki bemutat, mindkét felet megfelelően ismeri, így akár a másik foglalkozását, beosztását is megemlítheti a név mellett. Vegyünk erre egy konkrét példát. „Szeretném bemutatni egyik kedves barátomat Katát, aki középiskolás osztálytársam volt, és jelenleg tanítónőként dolgozik”. Ebben a mondatban minden olyan fontos információ benne volt, amit első körben szükséges és elegendő közölni. Ha kialakul köztük egy beszélgetés, akkor lehet örülni, hogy a mi bemutatásunk is közre játszott abban, hogy ilyen érdeklődőek egymás iránt.

Egy új társaságban mindig a vezetőnek kell az új arcot a többiekkel megismertetnie, de elég, ha ehhez összehívunk mindenkit, nem kell egyesével odarángatni az összes kollégához. Hivatalos mód lehet az, ha átnyújtjuk névjegyünket, persze nem egy buliban kell ezt megtenni, de egy estélyen vagy társasági vacsorán illendő. A névjegyet illik megnézni mielőtt zsebre vágjuk, és viszonozni is kellene a gesztust.

Telefonálás során is mondjuk mindig a nevünket, hisz nem várhatjuk el mindenkitől, hogy a hangunk alapján felismerjenek minket, ha ismeretlent hívunk, akkor meg pláne, bár szinte biztos, hogy nem fogja megjegyezni a nevünket. Tehát legyünk magabiztosak és érdeklődőek mások iránt. Mondjuk hangosan, érthetően a nevünket, fogjunk kezet határozottan – de ne túl erősen, persze a döglött halat is érdemes kerülni –, és máris kész az új ismeretség. A folytatás csak rajtunk múlik!

Kapcsolódó anyagok:

$$4327$$

$$4647$$