Színtelen, szagtalan, íztelen, mégis nagyon veszélyes: az ólom. Habár manapság már igyekeznek kivonni a forgalomból az ólmot, az általa okozott mérgezés még mindig előfordulhat. Különösen a gyerekek vannak kitéve a veszélynek; míg például a tápcsatornába került ólom felszívódási aránya felnőtteknél 5-10%, addig gyermekeknél ez 50%. Ám az anyag belélegezve is veszélyes, vagy akkor is, ha sérült bőrfelülettel érintkezik.

(A nyomdafestékben található ólom például nem ártalmas, ha olvassuk az újságot, de ha már toalettpapír helyett használjuk, azzá válhat, amennyiben aranyerünk van és a végbélnyílás környéke sérült.)

Korábban a kipufogógázok és a festékek tartalmaztak rendkívül sok ólmot. 1999 óta azonban Európában ólommentes üzemanyagokkal közlekedünk és a festékekből is mellőzték. A műanyaggyártásban azonban még akad példa az alkalmazására. Mivel a kicsik előszeretettel rágcsálnak mindent, ami a kezük ügyébe kerül, rendkívül fontos, hogy megbízható forrásból származó műanyag játékokat vásároljunk nekik. A leggyakoribb ólomforrások közt említendők még a régi vízvezetékcsövek, ha ilyen van a lakásunkban, még főzés előtt is hideg vizet vegyünk és folyassuk jól ki a csapot, különösen ha pár óráig nem nyitottuk meg előtte. Ezenkívül a kerámiaedényekkel is bánjunk csínján, a festékükben ugyanis ólom lehet. Ne tároljunk bennük savas ételeket, gyümölcslevet.  

Az ólom a szervezetben főként az idegrendszert támadja, gyengíti az ingerületátvitelt, károsítja a vérsejteket, illetve a vesét. Az ólommérgezés főbb tünetei a fáradtság, a letargia, hiperaktivitás, hányinger, ingerlékenység, csökkent étvágy, fejfájás, tanulási zavarok, de a nemi szervek működésére is negatív hatást fejt ki. Szerencsére ha időben felismerik, a folyamatok javarésze visszafordítható, magas kalcium és foszfor tartalmú diétával, D-vitamin fokozott bevitelével, illetve célzott gyógyszeres kezeléssel.   Sajnos bármennyire is törekszünk rá, bármilyen körültekintőek vagyunk, nem tudunk minden minket érő káros hatást kiszűrni, távol tartani magunktól és szeretteinktől. Amennyire lehet, tegyük meg az óvintézkedéseket és legyünk résen, ám ne hagyjuk, hogy félelmeink, aggódásunk uralkodjon el az életünkön, mert akkor pont az értelmétől, a felhőtlen, örömteli, boldog pillanatoktól foszthatjuk meg magunkat.