A SZÁMTAN A LEGRÉGEBBI TUDOMÁNY Tekintsük az embert a kiinduló pontján, vagyis teljes tudatlanságának állapotában. A fogalmak csak a tanulás révén szerezhetők meg, minden irányban, pedig egyszerre okulni nem lehet. Az ősember, ugyanúgy mint minden kisgyermek legelőször számolni tanult meg. A számfogalmak az első anyaga a szorosabb értelemben vett tanításnak. A kronológiai rend szerint tehát a számtan az első tudomány, és pedig úgy az egész emberiségre, mint az egyénre nézve. A legeldugottabb törzsek is számlálnak valamit, valahogy. A művelődés hajnala óta a számokkal való műveletek az első tudománynak elemeit alkotják, amelynek segítségével az ember számon tartja a vagyonát, a napok váltakozását, az eseményeknek, és az éveknek sorrendjét. A régi emberek kétféle számrendszert használtak, a tízes, és az ötös számrendszert. Már Aristoteles is megállapította, hogy tízen-ként, vagy ötön-ként számlálunk, hiszen a számlálást mindig az ujjainkon kezdjük. Ezt így természetes. Hiszen nagyon sok nyelvben az öt –mint szó – azonos a kéz szóval, és a tíz, mint szó, a két kézből képződött. Vannak népek, például a grönlandi eszkimók, akik húsznál újra kezdik a számlálást, először ugyanis kezük ujjain, azután pedig a lábujjaikon számlálnak. Erre való utalást a magyar nyelvben is találunk, mikor azt mondjuk valakinek, aki nem jó fejszámoló, hogy vegye le a cipőjét is, és próbálja úgy. Ez hát az eredete a természetes számlálásnak. A nemzetek, művelődésük folyamában, továbbra is ragaszkodtak a tízes számláláshoz, még a kínaiak is, akik azt az őt kettes rendszerük mellett használják. A görögök a jegyek külön sorát használták egyesekre, egy másik sorát tízesekre, egy harmadik sorát a százasokra, és így tovább. Tehát nem csupán szóban számláltak tízen-ként, hanem számírásuknak is tíz volt az alapja. Mi őket csak a helyi érték elvével haladtuk túl, ezt az elvet vagy a hinduk, vagy a tibetiek gondolták ki annak idején. Az ARITHMETIKA vagyis a számok tudománya különben már az ókorban is jelentősen haladt előre. Nem csupán az alapműveleteket gyakorolták, és vezették vissza módszeres műveletekre, hanem komoly alapossággal és ügyességgel kezelték a számokra vonatkozó kérdéseket, még a több megoldású feladatokban is. Az ember az ujjainak, a földön kirakosgatott kavicsoknak, vagy a nyájában lévő barmoknak megszámlálása révén az elvont egységek fogalmára jutott és az egységek egybevetése révén, tisztán gondolatbeli tevékenységgel alkotta meg a legrégebbi tudományt, a SZÁMTANT.