Burnout=kiégés. Az egészségügyben burnout-szindrómáról beszélünk, ha valaki annyira kimeríti magát, hogy már semmiféle energiatartalékkal nem rendelkezik. Ha a kreativitásból és szívvel-lélekkel való hozzáállásból olyan „tűz” keletkezik, ami a testünket és a lelkünket is szétrombolja.

A burnout a szorgalmas, lelkes emberek betegsége. Az alattomos benne, hogy a pszichikus és fiziológiai szimptómák lassan alakulnak ki és igen sokfélék. Az érintettek igen gyakran kezeltetik magukat különböző testi panaszokkal, mint amilyen a hátfájás, emésztési problémák, heves szívdobogás, alvászavarok és depressziós tünetek.

Sok páciens a hiábavalóság egyre fenyegetőbb érzését még lelkesebb munkával, nyugtató- és doppingszerekkel akarja leküzdeni. Ez azonban fatális - figyelmeztetnek az orvosok. Az időbeni professzionális segítség nélkül az elkerülhetetlen totális összeomlás fenyeget – az életveszélyes, teljes burnout-kimerülés.

Kezdeti stádiumban az érintettek szabályosan lángolnak a lelkesedéstől, megpróbálják lehetségessé tenni a lehetetlent, újra és újra el akarnak másokat bűvölni.

A csúcsteljesítményt azonban nem lehet éveken át büntetlenül erőltetni. Fellép a krízis, az ember egyszerre túlerőltetve, kilúgozottnak és fenyegetve érzi magát. Most már csak az orvos segíthet.

A burnout egy veszélyes életkrízis, melyből azonban, mint hamvaiból a főnix, fel lehet támadni. Az orvosnak meg kell mondani világosan, hogy burnout-szindróma áll fenn és sürgős segítségre van szükség. A háziorvos ilyen esetben specialistához küldi a beteget vagy beutalja kórházi stacionárius kezelésre. Ha időben érkezik a segítség, akkor testileg fel lehet ebből épülni, de számolni kell vele, hogy az ilyenkor kapott lelki sérülések nehezebben gyógyulnak.