Krisztina tizennégy évesen jött rá, hogy szexuálisan kíváncsi a lányok iránt. Mivel egyke, ezért próbált apuci rendes kislánya lenni, nem mert csalódást okozni. Tizenhét éves koráig fiúkat vitt bemutatni a szüleinek és ki is próbálta velük a „normális” szexet. De egy évvel később már végleg tudta, hogy neki fiúkkal többé nem megy. Ekkor ismerte meg Lilit. Ő volt, aki segített neki megalapozni a szexuális életét. Ő vette el a leszbikus szüzességét. Három éve vannak együtt és Krisztina szülei már egy éve hívják őt meg a családi eseményekre.

A lány szülei elfogadták, hogy Krisztina a saját neméhez vonzódik. Egy szombat délután ültette le őket a kanapéra és csak ennek megbeszélésének szánta a délutánt. Félt, hogy dühösek lesznek, csalódásként élik meg a dolgot és szokás szerint őt figyelmen kívül hagyva csak magukat sajnálják: hol ronthatták el? Ám a reakció nyugodt volt. A szülők kissé kábulatba estek, de amikor Krisztina bővebben kifejtette, hogy mit is takar a dolog, megnyugodtak. A lány a mai napig úgy gondolja, szülei azt hiszik, hogy amikor konditerembe megy csak azért teszi, hogy együtt zuhanyozzon edzőtársaival.

Az édesapja többször megjegyezte, hogy majd elmúlik, mint a tinilányok imádata a különböző fiúegyüttesek iránt. De nem múlt el. „Anyukám mindig zavarban van, ha a közös tévézések alkalmával leszbikus jelenetet lát. A múltkor együtt néztük dvd-n „A fiúk nem sírnak” című filmet és a két szereplőnő közötti intimebb résznél elpirult. Remélem nem azért, mert odaképzelt.”

Egy másik lánynak, szintén szerencséje volt. Zsuzsi édesanyja is elfogadta gyerekét. Egyedül nevelte őt, a lány pedig elég fiús volt, így a liberális gondolkodású anya nem lepődött meg nagyon. Ám a vallomás a nagyszülőknek nem sült el ilyen pozitívan. A kapcsolatuk megromlott, már csak ünnepekkor beszélnek telefonon, pedig fontos szerepet játszottak Zsuzsi gyerekkorában. „A nagyapám nem hiszi el a dolgot. Szerinte nem létezik homoszexualitás, az csak a lázadás egy formája. A nagyanyám pedig, nem fogadja el, hogy nem tervezek családot, nem mutatok be neki egyetlen fiút sem.”

Csak a nagy vallomás után derült ki számára, hogy kik az igazi barátai. Sokan eltávolodtak tőle, több barátnője meggyanúsította, hogy csak azért barátkozott vele, hogy bámulhassa és egyszer majd elcsábíthassa őket. „Ostoba gondolatok voltak, mégis nagyon fájtak” – jegyzi meg Zsuzsi.

Míg Krisztina hónapokig tervezte az első bemutatást, Zsuzsi hamar túlesett a dolgon. Számára az első közös ebéd kínosan sikerült. Édesanyjának még új volt a dolog, kissé zavarban volt és idegességében lesütötte a szemét és nevetgélt. A barátnő ezt úgy látta, mintha az undorával küzdene, ezért durva utalásokat tett a szexuális életükre, így rontva el az első benyomást. „Ez nem leszbikus sajátosság volt, bárki védekezhet úgy, hogy rögtön támad, mégis, utána két évig nem mertem hazavinni a kapcsolataimat.” Mostani szerelme a második lány, akit bemutatott az édesanyjának. Rögtön megtalálták a közös hangot, úgy tesznek, mintha a lány csupán Zsuzsi egyik kedves csoporttársa lenne az egyetemről, aki mellesleg imádja a hajnalig tartó pizsamapartikat.

A mai társadalomban nem könnyű a homoszexuálisok helyzete, ha el szeretnék magukat fogadtatni a szeretteikkel. A családjuk az, akikre a legnagyobb szükségük van, hiszen a külvilág durvaságát csak így védhetik ki. Tény, hogy a meleg lányokat könnyebben elfogadja a környezetük, mint a meleg fiúkat, mégsem függhet a szülői szeretet a nemtől, sőt nem függhet semmitől.