Több mint 10 évvel ezelőtt találkoztam Kenéz Heka Etelkával, aki akkor költözött Ausztriából Hódmezővásárhelyre férjével, Kenéz Ernő operaénekessel, annak szülővárosába. Emlékszem, az első pillanattól kezdve megfogott különleges megjelenése, a lényéből áradó vitalitás, érdeklődés. Fiatalokat meghazudtoló energiája és lobogó tettvágya folyton ösztönzi, hajtja új és újabb feladatok, célok felé.

-30 évig éltem Bécsben férjemmel, Kenéz Ernő - itthon méltatlanul mellőzött - operaénekessel, ahol egy magyar étterem tulajdonosai voltunk. Férjem szülővárosa Hódmezővásárhely, ahol vettünk egy kúriát, hogy legyen hová hazajárnunk, és itt töltsük nyugdíjas éveinket. Sajnos az élet közbeszólt. Hazatérésünk után nem sokkal férjem meghalt. Én itt maradtam, és az ő operaénekesi múltjának is szerettem volna emléket állítani. Emléktáblát csináltattam vásárhelyi házunk falára, (mely egy klasszikus múltszázadbeli Hódmezővásárhelyi kúria szerk. megj.) továbbá berendeztem Kenéz Ernő operaénekes emlékszobáját.

-Hogy került Bécsbe, mikor Dél-Baranyában - a mai Horvátországban - született?

-Igen, magyar családban születtem, majd Szabadkán végeztem tanítóképzőt. Később az Újvidéki rádióban énekeltem, több mint negyven felvétel készült velem. Mint magánénekes, a Zenekonzervatóriumban magán úton tanultam, és az Újvidéki magyar telep színházában magyar operettekben játszottam főszerepeket. „Érik a Búzakalász”, „Majd a papa,” zenés vígjáték, „Piros bugyelláris”, „Lila Akácok” stb… de lehetőségem adódott kimenni Ausztriába, ahol Bécsben szerződés várt, a Grábenen, az Operaház mellett, az akkori leghíresebb első osztályú magyar étteremben, a Pataki étteremben, ahol énekművészként léptem fel. Oda járt többek között Nurejev, világhírű balettáncos is, aki törzsvendégnek számított.  Nurejev figyelt fel énekhangomra, és megkért, hogy menjek át a Tűzmadár orosz étterembe, mivel a repertoáromban több orosz „romansz” is szerepelt. A Tűzmadár étterem a cári idők leszármazottainak - a Romanovoknak és holdudvaruknak - kedvenc találkozóhelye volt. Itt figyelt fel rám egy Dániából érkezett magyar zenész házaspár, akik Dániában nyitottak egy étteremmel egybekötött varietét. Ott énekeltem magyar operetteket és nemzetközi világszámokat, de ha úgy hozta a helyzet, magyar specialitások készítésével segítettem munkaadóimat. (Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a tulajdonos jazz zenész, akinek a fia Hamburgban egy bárban az akkor még kevésbé ismert Beatles zenekarral játszott együtt. Egy születésnap alkalmából meghívta őket Dániába. Akkor még nem gondoltam, hogy ilyen hírneves emberekkel találkozom.) Két év után visszamentem Bécsbe, ahol már volt lakásom, és ott telepedtem le, ahová időközben a családom is megérkezett. Ők a mai napig ott élnek.

-Hol ismerkedtek meg Kenéz Ernő operaénekessel?

-Egy budapesti látogatásomkor találkoztam vele. Akkoriban gyógyszerészként dolgozott, de mellette hétvégeken operaáriákkal és operettekkel vendégszerepelt színházakban és különböző helyeken. Hamarosan kijött Bécsbe, ahol szerződést kapott. Gyógyszerészdiplomáját nosztrifikálták, így nem volt nehéz munkát találnia. A második évben nyitottunk egy magyar éttermet, amely 25 évig sikeresen működött, férjem és az én zenei föllépésemmel, valamint saját kezű konyhai művészetemmel.

-Nemcsak a férjének állíttatott emléktáblát, hanem Szabó Évának, a tragikus balesetben elhunyt író-újságírónőnek is, valamint a sok Dankó Pista dalt előadó, vásárhelyi hagyományokkal bíró Czutor Bélának is (akit „Béla cigányként” ismert a közönség). Ezenkívül létrehozta immár négy éve a Péczeli Attila Zeneiskolában tanuló magánénekesek részére a Kenéz Ernő és Kenéz Heka Etelka Gyűrűdíj Alapítványt, tagja a Nemzetközi Szent György Lovagrendnek (lovag Dáma), kiadott három szakácskönyvet, 62 könyvet különböző műfajokban, főleg versesköteteket. Mindeközben folyamatosan járja a világot. Az elmúlt években beutazta mind az öt földrész tájait, Mexikótól Japánig, Kínától Indiáig, Lisszabontól Etelközig. Több városban él, mégis mindig Hódmezővásárhelyre jön haza. Legutóbbi verseiben viszont mintha befelé fordult volna, ahol Istennel beszélget. Van erre valami oka?

-Az ember annyit csalódik élete során, és ha már idősödik, egyre inkább fordul a teremtő felé. Ha az emberekben csalódtam is, istenben soha. Az alábbi versem is erről szól: I m a Életem Ifjúságában Mondtak értem imát, Virágok közt Én voltam a futóvirág! Az élet adott Szép évszakokat, Viharos hullámokat, S csillagfényű hullásokat, S ólálkodott körülöttem A búsuló világ. S nyakamba tett Réges-régen fájó bús igát, S hiába remegek már imát, Az életem olyanná vált Mint pihenő Imakönyvből Kihullt, régi hervad virág.

(Kenéz Heka Etelka)

- Szűcs Ágnes -