Napjainkra divattá vált, hogy a férfiak szemtanúivá válnak a szülésnek, pedig előtte évezredeken át ez csak a nőkre tartozott. Olyan misztérium volt, melyről a férfiak nem sokat sejtettek, és – valljuk be – legtöbben nem is akartak tudni magáról a folyamatról. De szülész-nőgyógyászok állítják, hogy ez a jelenlét nem tesz jót senkinek, csak megnehezíti a szülést.
Az egyik negatívum a szülés folyamatának a férfiakra tett hatása. Hisz ez számukra nem természetes közeg. Vannak, akik az élmény hatására mély depresszióba esnek, sokan elhagyják frissen megnövekedett családjukat. Egyszerűen azért, mert nem tudják feldolgozni azt a látványt, ahogy feleségük kiprésel magából egy új életet. Hisz ezzel elvesztenek egy kicsit a kapcsolat ártatlanságából. Pedig már nagyanyáink is tudták, hogy a jó házasság egyik alapja, ha maradnak bizonyos titkok, melyeket nem osztunk meg életünk párjával. A szülés is egy ilyen titok. Pszichológiai kutatások bizonyították, hogy a férfiak nagy része rosszul kezeli ezt az élményt, és nehezen, vagy egyáltalán nem tudja megemészteni. Éppen ezért sok kapcsolatnak lehet vége azért, mert a férfi nem tudja feldolgozni a szüléskor tapasztaltakat.
A 70-es évek előtt a szülés a nők világa volt. Persze akkoriban még kevesen szültek kórházakban. A szülés sokkal inkább volt egy családi esemény, melyben a szülő nő anyja, nőtestvérei, nőrokonai és a bába, vagy orvos segédkezett, nem pedig idegen orvosok és nővérek tömege. Ebből a szempontból talán érthető, hogy a szülőszobában vajúdó nő mindent megadna, hogy egy szerető személyt tudjon maga mellett a sok idegen között.
Azonban a felesége kezét szorongató, ideges tanácsokat osztogató, zavart férfi nem éppen segítség a szülőszobában sem a nőnek, sem az orvosnak. Hisz így a jelenléte ahelyett, hogy megnyugtatná a nőt, sokkalta inkább egy feszült állapotba hozza. Pedig a relaxálásra nagy szüksége van ilyenkor. A szülés egy primitív folyamat, amihez arra lenne szükség, hogy a nő saját testére és a gyermekre koncentráljon, nem pedig arra, hogy a férjét nyugtassa, vagy hallgassa ideges tanácsait. Hisz bármennyire is erős a férfi, egy ilyen helyzetben nem lesz más, csak egy idegroncs. Éppen ezért az ilyen támogató jelenlétre sokkal alkalmasabb egy anya, vagy nagynéni, aki tényleg csak a biztonságos ismerőst jelenti a háttérben.
Michael Odent, angol szülész, arról számolt be 50 éves tapasztalatai alapján, hogy a nők azonnal megszülnek, ahogy partnerük egy pillanatra elhagyja a szobát a hosszú vajúdás során. Ennek pedig az a titka, hogy a férfi generálta adrenalin eltűntével a nők már tényleg csak magára a szülésre koncentrálnak, nem pedig párjukra.
Ráadásul Odent szerint kritikus pont egy újszülött és anyja közti kötődés szempontjából az a néhány első pillanat, mikor először néznek egymás szemébe, mikor az anya először érinti gyermekét. Az orvos szerint ideális esetben ennek egy nyugodt, csendes időnek kellene lennie. De az apák itt megint csak beavatkoznak, mert zavarukban nem tudnak mást, mint össze-vissza beszélni, vagy tapogatni a kicsit.
Persze most nem minden férfit írtunk le a fentiekben. Vannak, akiknek tényleg meghatározó, méghozzá pozitív módon, a gyermekük születése. De a legtöbbjük számára inkább egy olyan esemény, amelyet nem szeretnének újra átélni. Megtették, mert a terhes feleségük, mondjuk finoman, kierőszakolta tőlük, de ez cseppet sem vált egészségükre. Számukra is csodás pillanat, mikor először kezükbe vehetik gyermeküket, de valószínűleg boldogabbak, ha azt már akkor tehetik, mikor a kicsi tisztán, egy pólyába csomagolva kerül karjukba, miközben feleségük boldogan mosolyog fel rájuk.
